A mardekáros Weasley (Befejezett)

49. fejezet

Másnap hajnalban Dorothy új talárban, de kialvatlanul indult el a griffendél torony felé. Első feladata mint a Főnix Rendjének új vezetője az volt, hogy megtudja milyen feladatot bízott Dumbledore Harryre. Mikor belépett a griffendél klubhelyiségébe azt üresen találta, így elindult a fiúk hálóterme felé. Dean, Seamus, Neville, Ron és Harry aludtak, nyugodtnak tűntek, Dorothy már szinte kezdte sajnálni, hogy fel kell keltenie egyiküket. Halkan lépkedve indult el Harry ágy felé, majd óvatosan leguggolt a fiú feje mellett. Nézte ahogy Harry egyenletesen szuszog, és úgy tűnt nincsenek rémálmai, ennek kifejezetten örült. Bátortalanul emelte fel a kezét, majd óvatosan megsimította Harry arcát, és suttogni kezdett. 

– Harry, ébredj fel, kérlek! Beszélnünk kell. 

Harry először csak a homlokát ráncolta, majd mintha eljutott volna a tudatáig, hogy valaki keze az arcán van, azonnal kinyitotta a szemét és kissé rémülten nézett maga elé. 

– Semmi baj, Harry, csak én vagyok. - suttogta Dorothy - Öltözz fel, és gyere le! Beszélnünk kell. 

Dorothy nem várta meg, hogy a fiú válaszoljon, felegyenesedett és csendben kiosont a fiúk szobájából, hogy a klubhelyiségben várja meg Harryt. Nem telt bele sok időbe, és Harry is utána ment, mikor leért Dorothy éppen a kandallót bámulta amiben nem égett a tűz. 

– Miről szerettél volna beszélni? - kérdezte Harry. 

– Arról amit eddig eltitkoltál előlem. - felelte Dorothy és felállt, hogy szembe tudjon nézni Harryvel - De szerintem nem itt kéne beszélnünk. Menjünk máshova. 

– Sétáljunk a parkban? - kérdezte Harry - A tegnapi után nem hiszem, hogy lenne bárki is aki megállítana minket.

– Rendben, akkor sétáljunk. - bólintott rá a lány, majd elindult a kijárat felé. 

Odakint még hűvös volt, a hajnal miatt, vagy talán azért mert előző este meghalt valaki, nem tudta egyikük se. Dorothy és Harry is azon gondolkodtak, hogyan kellene elkezdeniük ezt a beszélgetést. 

– Tegnap a többiek azt mondták, hogy Evie és Finn nem találtak téged sehol. - törte meg végül a csendet Harry - De végül mégis harcoltál Greyback ellen. - ránézett a mellette sétáló lányra - Hol voltál? 

Dorothy szerette volna, ha Harry soha nem teszi fel ezt a kérdést neki, de számított rá, hogy az nem fog előfordulni. Úgy döntött elmond mindent kivéve, hogy ő és Draco csókolóztak. 

– Valószínűleg percekkel az után találkoztam Dracoval, hogy te és Dumbledore elhagytátok az iskolát. - kezdett bele - Ő éppen a klubhelyiség felé tartott én pedig onnan jöttem kifelé, Piton professzorral akartam beszélni. - Harry halkan mordult egyet a férfi említésére, de nem vágott Dorothy szavába - Mikor összefutottunk Draco boldognak tűnt, mintha sikerült volna megcsinálnia valamit amit nagyon szeretett volna. De aztán rámnézett, és mintha megijedt volna, vagy nem is tudom. - Dorothy sóhajtott egyet - A lényeg, hogy karon ragadott és elhúzott egészen addig a kis teremig a pincében ahol az éven mindig beszélgettünk, ha nem akartuk, hogy mások is hallják amiről a beszélgetés folyik. Odabent megkérdeztem, hogy mi a baj, de nem adott rá egyértelmű választ, aztán… - megcsókolt gondolta Dorothy - ...aztán kővé dermesztett és elvette a pálcámat. Azt mondta sajnálja, és bezárt a terembe. Evie és Finn találtak rám órákkal később. Hallottam a csatazajokat, így odarohantam, és innentől te is tudod. 

Harry nem szólt semmit, csak csendben lépkedett Dorothy mellett. Arra gondolt, hogy Malfoy valószínűleg azért zárta be Dorothyt, hogy megvédje, nem akarta, hogy ha esetleg harcra kerül a sor Dorothy megsérüljön. Nem akarta kimondani, hogy úgy véli Draco ezt az egyet jól tette.