A mardekáros Weasley (Befejezett)

61. fejezet

*4 évvel később*

Az Odú előtt egy hatalmas sátor állt amibe szüntelenül érkeztek újabb és újabb vendégek. A sátor ajtajában egy ikerpár álldogált, mindketten kedvesen mosolyogva üdvözölték a vendégeket. A lány mellett egy ötéves kisfiú fürkészte kíváncsi szemekkel az érkezőket, haja pedig kékes színben pompázott. A sátorból egy vörös hajú fiatal nő lépett ki, és szapora léptekkel a ház felé vette az irányt. Odabent is mindenki sürgött-forgott. Mrs. Weasley a konyhában hatalmas lakomát halmozott fel és éppen a süteményeket díszítette amikor idősebbik lánya elsuhant mellette. A nappaliban George és Percy együtt próbálták az egyéves Fredet és Lucyt rávenni, hogy ne sírjanak, feleségeik pedig éppen a menyasszony szobája felé igyekeztek. Hermione Granger ideges mosolyt villantott a mellette elhaladóra, majd visszafordult a menyasszony felé, aki idegesen járkált fel-alá a szobájában. A vörös hajú nő egyenesen ikertestvére szobájáig ment, ahonnan halk, de ideges beszélgetés szűrődött ki. 

– Ron, ez így nem lesz jó. - morogta az egyik férfi - Mindjárt megfulladok. 

– Pedig esküszöm azt csináltam amit Hermione mondott. - válaszolta elgondolkodva a másik - Nem értem miért nem működik. 

– Segítsek, fiúk? - lépett be a nő a szobába. 

Harry homlokán a ráncok kisimultak és kissé nyugodtabbnak, megkönnyebültebbnek tűnt, miközben halványan a belépőre mosolygott. Ron határozottan bólintott egyet, majd elállt barátja mellől, hogy átadja a helyét testvérének. 

– Finn és Evie szerintem hálásak lennének egy kis segítségnek. - mondta Dorothy testvérének címezve szavait. 

– Megyek. - indult az ajtó felé Ron - Még a végén a nyakukon marad Muriel néni. 

Dorothy jókedvűen kuncogott miközben távozó testvérét nézte, majd még mindig boldogan mosolyogva visszafordult a vőlegény felé. 

– Jól nézel ki. - nézett rajta végig a férfi. 

– Te sem panaszkodhatsz. - lépett Harry elé, majd a férfi nyakkendője után nyúlt - Nem értem mi olyan nehéz ebben. 

– Én is megcsináltam volna, de… - Harry felemelte a kezeit, amik alig észrevehetően remegtek. 

– Ginny is izgul. Angelina és Audrey is feljöttek Hermionénak és neki segíteni. - mesélte Dorothy miközben megkötötte Harry nyakkendőjét. 

– És te? Hogy vagy? - kérdezte a másik tekintetét keresve a férfi. 

– Boldog vagyok, hogy két olyan ember egymásra talált akik fontosak nekem. - mondta mosolyogva Dorothy - De tudod, hogy ezt már másfél éve megbeszéltük. 

– Tudom, de akkor is...Ginny a húgod...

Dorothy csak mosolyogva a szemét forgatta. Másfél évvel ezelőtt, Ginny és Harry egy napon bekopogtattak a szobájába. Akkor még a Murray ikrek és Dorothy is a Grimmauld téren laktak. A két volt griffendéles félve vallotta be neki, hogy egymásba szerettek, és hogy már pár hónapja titokban randizgatnak. A páros azt hitte Dorothy mérges lesz, hogy nem fog soha többé hozzájuk szólni, de nem így történt. Az egykori mardekáros boldogan rámosolygott a zavarban lévő párosra, és közölte velük, hogy örül a kapcsolatuknak. Ginny és Dorothy ezek után órákig beszélgettek. A fiatalabbik Weasley leányzó elmesélte, hogy akkor kezdődött minden, amikor a már házas Ron és Hermione közös házában találkoztak egy hétvégén. Harry hazakísérte Ginnyt, aki az Odú bejáratánál megjegyezte, hogy többet is találkozhatnának. A történtek után egy fél évvel Ginny beköltözött a Grimmauld téri lakásba, és mivel Dorothy nem akarta jelenlétével zavarni a szerelmeseket, ő és a Murray ikrek átköltöztek abba a házba, amiben a Murray család bujkált évekkel korábban.