A mardekáros Weasley (Befejezett)

19. fejezet

Az elkövetkező napokban az egész iskola Sirius Black nevétől zengett, Dorothy pedig egyre zavarosabbnak látta a dolgokat. Még mindig úgy érezte, hogy Sirius Black nem az akinek az emberek hiszik, de azok után amik történtek egyre jobban kezdett magában kételkedni. 

Draco rendszeresen mellette volt, hogy a lány segítsen neki a tanulásban a "sérült" keze miatt. Harry pedig továbbra is össze-összeült Dorothyval beszélgetni. Azonban mind a két fiú észrevette, hogy Dorothy lelkét nyomasztja valami. Ám amíg Harry azt hitte, hogy Draco miatt ilyen a lány, addig Draco ezt fordítva gondolta és egyiknek sem volt igaza. 

Egyik este Dorothy éppen egyedül sétált fel vacsorázni ám a Nagyterem felé menet meglátta Maszatot, aki éppen egy nagyobb szelet hússal a szájában igyekezett elhagyni a kastélyt. Dorothy kíváncsisága erősebb volt mint az éhsége így a macskája után eredt. Maszat egyenesen a fúriafűz felé szaladt, Dorothy pedig csendben követte is. Legnagyobb döbbenetére mikor a macska elég közel férkőzött a fához, annak ágai szinte megdermedtek, de sajnos a lány nem látta pontosan mit is csinált a macskája. Maszat bemászott az üregbe a fa alatt Dorothy pedig követte és pár percnyi sötétben kúszás után egy elég romos házban találta magát. Maszat egyenesen egy szobába szaladt ahonnan egy hálás vakkantás hallatszott ki. Dorothy kíváncsian lépdelt a szoba felé és a két állat nem is vette őt észre egészen addig amíg meg nem reccsent a talpa alatt a talaj. Maszat és a kutya szinte egyszerre kapták felé a tekintetüket, mire Dorothy dermedten állva visszapillantott rájuk. Végül egy újabb érkező zavarta meg a kínos szemezést, Csámpás sétált be Dorothy lába mellett a szobába és nála is volt egy húsdarab. 

- Csámpás? - döbbent meg a lány. 

Maszat hízelegve lépett gazdája mellé, majd egy kicsit megtolta a lány lábát mintha azt akarta volna, hogy Dorothy is menjen be a szobába. A lány így is tett, belépett a szobába és egyenesen a hatalmas fekete kutya elé állt. 

– Eddigi életem során azt hittem, hogy a kutyák és a macskák olyanok mint a griffendélesek és a mardekárosok. Nem bírnak meglenni egymás mellett. - kacagott fel a lány majd leült a kutyával szemben - Szia Kóbor rég találkoztunk. 

Kóbor vakkantott egyet, Maszat gazdája ölébe mászott, Csámpás pedig Dorothy oldalához bújva feküdt le. A mardekáros lány napok óta először érezte magát nyugodtnak, mintha a hatalmas kutya megnyugtatta volna egy kicsit. Mivel nem volt senki más rajtuk kívül, így a lány úgy döntött nem származik semmi rossz abból ha "beszélget" egy keveset a kutyával és a két macskával. 

– Tudjátok, napok óta most először érzem magam nyugodtnak. - magyarázta miközben egyik kezével Maszatot másikkal Csámpást simogatta - Halloweenkor Black a Roxfortban járt, és azóta szegény Kövér Dáma teljesen meg van rémülve. - a kutya mintha bűnbánóan kissé lejjebb hajtotta volna a fejét - De személy szerint nem hiszem, hogy Black rossz ember lenne. - Kóbor szinte csodálkozva kapta fel a fejét és kissé közelebb csúszott a lányhoz - Tudod Kóbor én nagyon sokat olvastam a Black családról. A nagymamám is Black volt, csak ugye kitagadták mert egy Weasley-hez ment hozzá. Azonban Sirius Black egészen más tészta. Ő volt talán az első Black aki a griffendélbe került, teljesen más volt mint a családja, és büszke is volt rá. Azért tagadták ki mert elszökött otthonról, az öccse pedig halálfaló lett. Draco szerint azonban ő árulta el a Potter házaspárt, apáék szerint pedig meg akarja ölni Harryt. Én azonban nem hiszem, hogy pont az aki a legbüszkébben vallotta magát griffendélesnek és a legjobban lázadt a családja ellen. Az egy olyan ember lenne aki elárulja a legjobb barátját a Sötét Nagyúrnak. 

Kóbor olyan közel sétált Dorothyhoz amennyire csak tudott, majd óvatosan megnyalta a lány arcát amin Dorothy felkacagott. 

– Elmondok neked egy titkot Kóbor. - súgta a kutyának a lány miközben karjai közé vette annak fejét - Nekem Sirius Black a példaképem, mert olyan mint én. - Kóbor oldalra biccentette a fejét - Az ő családjában mindenki mardekáros volt, ő mégis griffendéles lett. Az én családomban mindenki griffendéles volt, a testvéreim is mind oda kerültek, én azonban a mardekárba lettem osztva. Azonban ugyan úgy ahogyan Black úgy én sem szégyenlem azt aki vagyok, mégha ez azt is jelenti, hogy bizonyos szemszögből így nem tartozom a családba. A különbség kettőn között csak annyi, hogy az én családom elfogadta, hogy ki vagyok az ővé azonban sajnos nem.