A mardekáros Weasley (Befejezett)

51. fejezet

Elérkezett Fleur és Bill esküvője. Dorothy azt a lila ruhát vette fel amit néhány éve Fabien és újdonsült felesége Lydie adtak neki karácsonyra. Jobb kezén ott csillogott a Siriustól kapott virágos karkötő. Rövid haját egy bűbáj segítségével hullámossá tette és éppen Fleur-nek segített készülődni Hermionéval, Ginnyvel és Fleur húgával együtt amikor megjelent Muriel nagynénje a diadémmal. 

– Nocsak, ez az a mugliivadék leányzó? - kérdezte Mollyt amikor beléptek ugyanis először Hermionét láttam meg, de azonnal észre is vette Dorothyt. 

– Mi ez a ruha rajtad? - förmedt rá a lányra - Ilyen kivágással akarsz kimenni innen? És miért ilyen rövid a hajad? Egy pillanatig azt hittem, hogy Ronald vagy. 

– Én is örülök neki, hogy itt vagy Muriel néni. - vigyorgott szemtelenül Dorothy - Minden találkozásunkkor egyre fiatalabbnak látszol. 

– Ne pimaszkodj velem, Dorothy! - morogta az öreg boszorkány, majd Fleur-nek kezdett magyarázni a diadémról. 

Dorothy sosem kedvelte Murielt, Muriel pedig valószínűleg sosem kedvelt senkit élete során. Mindig kifogásolta, hogy Dorothy-nak rövid volt a haja, és, hogy sosem hordott szoknyát. Ám mióta Dorothy a mardekárba került valahogy megváltozott a néni hozzáállása. Arról kezdett magyarázni, hogy rá hagyja minden vagyonát, de továbbra is a lehető legtöbb dolgába belekötött és mindent kritizált amit a lány csinált. Kifelé menet még egyszer ránézett Hermionére. 

– Rossz a tartása, és csontos a bokája. - mondta az idős boszorkány majd távozott. 

– Sosem fog már megváltozni. - sóhajtotta Dorothy, majd belekarolt Hermionéba - Gyere, keressük meg a fiúkat. 

A két lány egymásba karolva lépett be a sátorba, és szinte azonnal meg is találták Ront, és a most vörös göndör hajjal rendelkező Harryt, aki ideiglenesen a Barny nevet viselte. 

– Fúúúú…. - hallatszott Ron hangja ahogy közeledtek feléjük - De jól nézel ki! - mondta Hermionénak, húgáról tudomást sem vett. 

Harry csillogó szemekkel mérte végig Dorothyt, aki kissé elpirult, de magabiztosan rámosolygott a fiúra. 

– Nem kéne mindig úgy meglepődni. - mondta Hermione mosolyogva - Muriel nagynénikéd egyébként más véleményen van. Találkoztunk vele odafent, amikor átadta Fleurnek a diadémot. Rám néz, és azt mondja: Nocsak, ez az a mugliivadék leányzó? Aztán meg: Rossz a tartása, és csontos a bokája. 

– Nekem azt mondta, hogy a rövid hajam miatt egy pillanatig azt hitte, hogy Ron vagyok. - mondta kuncogva Dorothy, majd döbbenten meredt egy pontra Harry válla fölött. 

A szemüveges fiú megfordult és észrevette a vidáman integető Fabient, aki éppen Dorothyt nézte. Kissé féltékenyen fodult vissza, és azt látta, hogy Dorothy is mosolyogva integet, majd elengedi Hermionét aki közben Ronnal beszélt. 

– Fleur mondta, hogy meghívta őt és a családját. - magyarázta Dorothy Harrynek - Van egy keresztlányom akit még sosem láttam. Éppen itt az ideje, hogy megismerjem. - azzal ott is hagyta a griffendéleseket.

Fabien egy asztal mellett állt, ahol egy gyönyörű, magas, hosszú fekete hajú nő ült a karjában egy egy éves kislánnyal aki éppen az evőeszközökkel játszott kacagva. 

– Lohri. - köszönt neki Fabien - Rhégen nem látuk egymásht. ‘ogy fagy? 

– Remekül, köszönöm. - mosolygott a lány, majd a kisgyermekes nőhöz léptek együtt - Igazán örülök. - nyújtott kezet a nő felé aki kedvesen mosolyogva nézett fel rá - Dorothy Weasley vagyok.