A mardekáros Weasley (Befejezett)

34. fejezet

Az elkövetkező három napban a Black-kúria lakói feszült csendben várakoztak. Dorothy bezárta magát a szobájába és még Siriust sem engedte be, el akarta terelni gondolatait Harry-ről, próbálta magát Sirius szavai nyugtatni. Ha a fiúnak baja esett volna, már tudnának róla, és Harry már régen itt takarítana a többiekkel. Napok óta csak bájitalokat főzött, nem foglalkozott semmivel és senkivel, az alvás és az étkezés feleslegesnek bizonyult ez alatt a néhány nap alatt számára. Ha valaki benyitott volna a szobájába egy karikás szemű lánnyal találta volna szemben magát, aki ráadásul egy kicsit le is fogyott. Dorothy aznap sem mozdult ki a szobájából amikor megérkezett Harry, annyira el akarta terelni a saját figyelmét az aggodalmairól, hogy teljesen meg is feledkezett róla, hogy a griffendéles fiú aznap érkezik. 

Késő este volt már, amikor Dorothy végzett az utolsó főzetével is úgy döntött ideje aludnia egy keveset. El is indult Ron szobája felé, útközben összefutott anyjával a lépcsőkön, de Mrs. Weasley nem firtatta, hogy hova megy idősebbik lánya. A mardekáros lány halkan bekopogott testvére szobájába, egy pillanattal később pedig egy álmos Ron nyitott neki ajtót. Dorothy nem értette, hogy testvére miért volt annyira meglepődve amikor meglátta őt a szoba ajtajában, de nem foglalkozott vele, túl fáradt volt gondolkodni. 

Harry döbbenten nézte végig, ahogy Dorothy lassan Ron ágyához lép, majd lefekszik és neki hátat fordítva azonnal szuszogni kezd, ezzel jelezve, hogy máris elaludt. Egészen eddig haragudott a lányra, amiért ő sem írt semmit, ahogy barátai sem, de amikor meglátta nyúzott, fáradt arcát egyszerűen nem tudott tovább haragudni rá. Ugyan Hermione mondta, hogy Dorothy egész nap bájitalokat főz, de Harry nem gondolta volna, hogy az ennyire kimerítő tud lenni. Ron legjobb barátja felé fordult miközben ismét becsukta szobája ajtaját. a két fiúnak ötlete sem volt, hogy mit csináljanak a szobában alvó lánnyal. Végül aztán Ron befeküdt testvére mellé átkarolta a lányt és ő is elaludt. Harry még nézte egy darabig az alvó testvérpárt, és egy pillanatig elképzelte, hogy milyen lett volna, ha Dorothy tévedésből mellé fekszik be, és az ő karjaiban alszik el. 

Dorothyt aznap este elkerülte mindenféle álom, aminek köszönhetően nem ébredt fel korán reggel ahogy szokott, hanem tovább szuszogott Ron ágyán, miközben testvére átkarolta. 

– Anya azt üzeni, hogy keljetek fel, reggelizzetek meg a konyhában, aztán menjetek a szalonba segíteni neki. Sokkal több doxi van, mint hitte, a kanapé alatt meg talált egy fészekre való döglött golymókot. 

George hangja betöltötte az egész szobát, Dorothy, ahogy a két fiú is, erre ébredt fel. A idősebbik Weasley leányzó ásítva nyújtózott egyet testvére ágyán, majd oldalra fordította a fejét, és meglátta Harryt, aki éppen őt figyelte. Mind a ketten azonnal elpirultak, és Dorothy ki is pattant Ron ágyából. 

– Hova mész? - kérdezte testvére amikor meglátta, hogy Dorothy az ajtó felé indul. 

– Bájitalt főzni. - mondta hátra sem nézve a lány. 

– Gyere le velünk reggelizni. - ajánlotta fel Harry. 

– Köszönöm nem vagyok éhes. - hazudta a lány, ám gyomra azonnal ellent mondott neki miközben hatalmasat kordult.   

– Azóta nem jöttél ki a szobádból, hogy megtudtuk, hogy Harryt megtámadták a dementorok. - mondta a Weasley fiú miközben ő is kimászott a takaró alól. 

Dorothy még jobban elvörösödött, és ugyan megállt, de nem fordult a fiúk felé. Közben Harry is felkelt az ágyából, levette a felsőjét amiben aludt,  majd amikor elővette ruháit utazóládájából megmerevedett és paradicsom piros arccal, halkan megszólalt.