A mardekáros Weasley (Befejezett)

44. fejezet

Dorothy egyedül mászkált a házukhoz közeli erdőben, éppen hazafelé tartott. Mióta elkezdődött a szünet nem igazán találta a helyét. Nagyon sokat gondolt Sirius-ra, és a mardekárosokra, ha pedig nem ők jártak a fejében, akkor a Murray családon gondolkodott. Finn és Evie az éven fognak kezdeni a Roxfortban, anyjuk pedig gőzerővel dolgozik tovább a minisztériumban. Sirius egykori házából már kiköltöztek, és új otthonuk titokgázdájának őt kérték fel. Dorothy komolyan vette ezt a feladatát, és egyedül csak Dumbledore-ral közölte, hogy hol találhatja meg a családot. 

Házukhoz közel érve látott egy magas alakot belépni a konyhába, így felgyorsította lépteit. Mikor benyitott édesanyját és Dumbledore-t látta egy-egy csésze tea mellett beszélgetni. 

– Áh, Miss Weasley, éppen magát kerestem. - szólalt meg mosolyogva az igazgató. 

– Miről lenne szó, uram? - kérdezte Dorothy, és helyet foglalt az anyja mellett. 

– Tegnap megtaláltuk Sirius Black végrendeletét. - magyarázta a férfi - Sirius két kizárólagos örököst jeölt meg, akik minden ingóságát megkapják amennyiben meghalna. - itt várt egy kicsit és Dorothy reakcióját fürkészte, a lány tekintete ködös volt - Az egyik örökös Harry Potter. - itt megint tartott egy kis szünetet - A másik pedig te vagy, kedvesem. 

Dorothy döbbenten kapta fel a fejét, és homlokráncolva nézett a vele szemben ülő férfira. Igaz lenne? Sirius valóban rá, és Harry-re hagyta mindenét? Mielőtt Dumbledore tovább beszélhetett volna, Dorothy megfordult a székén és határozottan megszólalt. 

– Sipor! - mondta ki a manó nevét, mire egy pukkanás után megjelent a kis lény. 

– Sipor áll Weasley kisasszony szolgálatára. - hajolt meg előtte a manó, majd motyogva hozzátette - De Sipor nem akarja szolgálni, Harry Pottert. 

Dorothy megmosolyogta a manó motyogásást. 

– Szólíts Dorothy-nak, kérlek. - Sipor még mélyebben meghajolt. 

– Sipor hűségesen fogja szolgálni Dorothy gazdáját. Sipor boldog, hogy Dorothy kisasszony lett a gazdája. 

– Ez kedves tőled, Sipor. - mosolygott továbbra is a lány - Visszamehetsz a Grimmauld térre. Ha szükségem lenne bármire szólok neked. De viszont neked is szólnod kell, ha bárki a Black család élő tagjai közül belép a házba. 

– Ahogy óhajtja, Dorothy gazdám. Sipor szólni fog, ha bárki belép úrnője otthonába. - azzal egy újabb pukkanás után eltűnt. 

Dorothy visszafordult a két felnőtt felé, anyja döbbenten pislogott a házimanó helyére, míg Dumbledore mintha szeretett volna a lány fejében turkálni egy kicsit, hogy megtudja, mire is gondol a mardekáros pontosan. Ekkor egy bagoly repült be a nyitott ablakon és ledobott egy levelet a lány elé. Dorothy homlokráncolva nyúlt a levél után, és mikor elolvasta elsápadt, és átnyújtotta a levelet Dumbledore-nak. Az idős mágus is gyorsan átfutotta a sorokat, majd aggódva nézett az arcszínét éppen visszanyerő lányra. Voldemort maga írt levelet a lánynak, hogy aznap estére meghívja egy halálfaló gyűlésre, amire Piton kíséri el. Dorothy ránézett az igazgatóra, majd kihúzta magát, és határozottan megtörte a csendet. 

– Elmegyek. - mondta - Bízom annyira a saját képességeimben, és Piton professzorban, hogy ne akarjak elmenekülni. 

– Miről van szó pontosan? - kérdezte Molly, aki felocsúdott az előző döbbenetből. 

Dorothy nem volt benne biztos, hogy elmondhatja az anyjának, mi is történt pontosan, de szerencséjére Dumbledore szólalt meg hamarabb. 

– Dorothy-nak újabb látogatást kell tennie a Malfoy kúriába, Molly. - mondta nyugodt hangon Dumbledore - De aggodalomra semmi ok, Perselus mellette lesz.