A mardekáros Weasley (Befejezett)

3. fejezet

Dorothy ha nem éppen Hermionével tanult a könyvtárban, vagy Harryvel és Ronnal beszélgetett reggeli, ebéd vagy éppen vacsora közben, esetleg az órák közötti szünetben, akkor Pansy-vel és Millicenttel ült a klubhelyiségben. A két mardekáros lány vele nagyon is kedves volt, persze olyankor amikor kimozdultak a kastélyba, vele ugyan nem kötekedtek, de testvérével és barátaival Harryvel és Hermionéval már igen. 

Egy csütörtöki napon olyan lelkes volt egy hír miatt, hogy nem bírta megállni és felszaladt a griffendél toronyba. A griffendél jelszavát, mind Percy, mind az ikrek, mind Harry, Ron és Hermione is megmondták neki, így könnyedén bejutott, ugyan a Kövér Dáma kicsit gyanúsan vizslatta. 

– Jellemző. - hallotta Harry sötét hangját - Pont az hiányzott, hogy Malfoy előtt csináljak bohócot magamból egy seprűnyélen. 

Dorothy csendben hallgatózott, ugyanis a két fiú még nem vette észre, hogy ott van. 

– De miért lennél ügyetlenebb, mint más kezdő? - hallotta testvére hangját - Igaz, Malfoy folyton dicsekszik vele, hogy milyen jól kviddicsezik, de szerintem csak a szája jár. 

– Szerintem nincs miért aggódnod Harry. - lépett elő végre Dorothy - Ha Malfoy be akar majd neked szólni, lelököm a seprűjéről. - mosolygott kedvesen a fiúra. 

– Majd segítek. - tette hozzá Ron.

Harry arca azonban még ettől sem tűnt nyugodtabbnak így Dorothy odalépett hozzá és megölelte. 

– Nyugodj meg Harry! Ha engem kérdezel még az is lehet, hogy olyan rejtett tehetséged van a seprűn ami miatt még a dicsekvő Malfoyt is lekörözöd majd. 

– Köszönöm. - szorította magához a lányt Harry. 

Dorothy még egy ideig beszélgetett a két fiúval majd visszament a mardekár klubszobájába. 

***

Dorothy mint mindig, most is a griffendél asztalánál reggelizett, és érdeklődve hallgatta Hermione beszámolóját különböző repülési fortélyokról. Rajta kívül ezt azonban csak Neville követte figyelemmel, és legnagyobb sajnálatukra a posta félbe is szakította a beszámolót. Dorothy mióta a szülei megtudták, hogy a mardekárba került, minden reggel egy kisebb csomaggal kapott a kedvenc süteményéből. Ezt persze mindig megosztotta barátaival és testvéreivel. A mardekáros lányok ódákat zengtek a finom süteményről, amit viszont Malfoy duzzogva hallgatott, ugyanis ő sosem kapott egy falatot sem. Dorothy mellett, Neville is kapott valamit, amit a fiú izgatottan csomagolt ki. 

– Ez egy nefeleddgömb. - magyarázta - Nagyi tudja, hogy kicsit feledékeny vagyok. Ez a golyó figyelmeztet rá, ha valami kimegy a fejemből. Látjátok? Csak meg kell markolni, és ha piros lesz, akkor...Oh…

Szegény Neville kezében a gömb azon nyomban piros is lett, ami kicsit elszomorította a fiút. Ekkor Draco Malfoy lépett oda, és kikapta kezéből a gömböt. Harry, Ron és Dorothy azonnal felpattantak a két fiún látszott, hogy nagyon szeretnék már megverni a mardekáros fiút. Dorothy pedig inkább csak kinyújtotta a kezét és várakozva nézett Malfoyra. 

– El ne zsibbadjon az a cuki kis kezed Weasley. 

– Már megint aggódsz értem? Milyen aranyos. - forgatta szemét Dorothy. 

– Szállj le a húgomról Malfoy! - köpte Ron. 

– Mi folyik itt? - lépett oda McGalagony. 

– Malfoy elvette a nefeleddgömbömet, tanárnő. - felelt Neville. 

– Csak megnéztem. - tette le a golyót Malfoy.