A mardekáros Weasley (Befejezett)

28. fejezet

A következő néhány hétben Dorothy megtudta, hogy pontosan mit is takart az a sok Majom feliratú kitűző amit Hermione kezében látott. Mint kiderült a griffendéles lány egy mozgalmat indított aminek célja a házimanók felszabadítása volt. Dorothy maga nem teljesen értett egyet barátnőjével ez ügyben. Ő úgy gondolta, hogy egy házimanót akkor kell felszabadítani, ha azt ő is szeretné, mint például Dobby esetében. Azonban mivel a mardekáros lány, hála Frednek és George-nak, már többször is volt a konyhában azt tapasztalta, hogy az iskolában dolgozó manók nagy is jól érzik magukat így. Ezen álláspontjának köszönhetően Hermione egy teljes napig nem volt hajlandó vele beszélni, hiszen a griffendéles szentül hitte, hogy a Roxfort rabszolgaként tartja a manókat és csak kizsákmányolja őket.

Harryvel is több időt töltött mint eddig, hiszen a fiú mióta Sirius megírta neki, hogy visszatér az országba nagyon feszült volt. Mivel kviddicsezni nem mehetett nem tudta levezetni a feszültséget, így Dorothy próbált valami mást kitalálni, hogy elterelje a griffendéles fiú figyelmét a keresztapjáról. Ám Dorothy sem tudott egy percig sem nem arra gondolni amit Sirius neki írt "Attól tartok Voldemort vissza fog térni és Harry élete veszélybe fog kerülni." folyton ez az egy mondat lebegett a szeme előtt és amikor csak tehette a könyvtárba ment és próbált minél több támadó és védekező varázslatot megtanulni.

Az egyik sötét varázslatok kivédése órán viszont Mordon olyasmit jelentett be amitől egy pillanatra Dorothy szíve kihagyott egy ütemet és a gondolatai azonnal elszálltak. A professzor ugyanis kijelentette, hogy a csoport minden tagjára kimondja az Imperius átkot, az ő feladatuk pedig az lesz, hogy megpróbáljanak védekezni. Azon az órán Mordon egyesével intette magához a diákokat és kimondta rájuk az átkot. Mint kiderült a mardekárosok elég erős akarattal rendelkeznek, ugyanis szinte senki nem tette meg azonnal amit parancsoltak nekik, de végül mégis mindenkit legyűrt az átok. Pansy egy balett táncos módjára forgott körbe percekig miközben énekelt. Millicent olyan egyszerűséggel spárgázott legalább tízszer amit magától soha meg nem tudott volna csinálni. Draco pedig úgy pattogott mint amikor görényként dobálta őt Mordon hetekkel ezelőtt. Végül elérkezett az ideje, hogy Dorothy álljon a professzor elé. Nem hagyhatod, hogy működjön! Még egyszer nem irányíthatja más a testedet! Nem kényszeríthet senki semmire! gondolta magában, miközben ökölbe szorított kézzel a tanára elé lépett.

- Imperio.

Dorothyt ismerős érzés járta át és kezdte elveszíteni a gondolatai felett az uralmat. Már nem tudta magában szajkózni azokat a mondatokat, de erősen próbált az elhatározásába kapaszkodni mely szerint nem fogja hagyni magát.

- Térdelj le előttem... - hallotta meg Mordon hangját, de nem mozdult.

Nem akart megmozdulni, hiszen miért kéne letérdelnie bárki előtt is.

- Térdelj le! - halotta újra a férfi hangját.

Ekkor pedig olyan történt amire sem Dorothy, sem pedig Mordon nem számítottak. A mardekáros lány teljesen visszanyerte a teste felett az uralmat. Olyan érzés járta át mintha megújult, mintha újjászületett volna. Tudta, hogy nem fog semmit csinálni, miért is kéne bármit csinálnia? A teste felett csak és kizárólag ő uralkodik senki más. Soha többet nem lesz senki bábja! Magabiztosan kihúzta magát és egyenesen Mordon sima szemébe meredt a szemében olyan elhatározással ami egy kicsit megdöbbentette Mordont. A professzor ugyanis egy pillanatig azt hitte, hogy a lány visszairányította rá az átkot, olyan magabiztosan nézett rá. Ám Dorothy nem tett ilyet, hiszen nem tudta, hogy megtehette volna.

- Nem fogok sem letérdelni, sem semmi mást csinálni! - jelentette ki hangosan a lány.

A teremben egy percig mindenki csendben és döbbenten nézte az egymásra meredő párost, Dorothy magabiztosan állt és kaján vigyor jelent meg az arcán, Mordon pedig még a varázs szemét is a lányra meresztette és csak vizslatta őt, mintha a fejébe akarna látni aztán hirtelen felnevetett.