A mardekáros Weasley (Befejezett)

52. fejezet

A Greengrass család háza nem sokban különbözött a többi neves aranyvérű család házától, legalábbis amennyire Dorothy megtudta állapítani. Ám mégis valahogy kellemesebb volt a légtér, úgy, hogy nem minden bútor hirdette azt, hogy a család tagjai mindenki felett állnak. Dorothy éppen Daphnet követve haladt a szalon felé, hogy találkozhasson barátnője szüleivel. Kicsit ideges volt, hiszen a Greengrass szülőkkel sosem találkozott még személyesen, csak egyszer-kétszer látta őket a pályaudvaron. 

A szalonba belépve amit a vörös lány először észrevett, az Daphne húga Astoria volt, aki éppen egyik ősének képe előtt ült, maga előtt egy sakktáblával és a festménnyel játszott. Tekintetét továbbvezetve meglátta a kanapén ülő, újságot olvasó Mr. Greengrasst, és mellette a kötögető Mrs. Greengrasst. Daphne megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a szobában lévők figyelmét. 

– Érkezett egy vendégünk. - mondta Daphne majd kissé oldalra húzódott, hogy Dorothy láthatóvá váljon. 

A szobában ülő két szülő döbbenten és kissé bizalmatlanul néztek a vörös hajú lányra, míg Astoria mosolyogva kezdett hevesen integetni neki. Dorothy, miután egy halvány mosoly kíséretében visszaintegetett a lánynak, a szülők felé fordult, és beszélni kezdett. 

– Először is elnézésüket kérem, hogy csak így megjelentem a házukban, de nem tettem volna, ha nem lett volna rá nyomós okom. 

– Te vagy Dorothy Weasley, nem igaz? - kérdezte meglepően kedves hangon az anyuka, mire Dorothy bólintott - A lányok már sokat meséltek rólad. 

Daphne idegesen rágta a szája szélét, míg apját figyelte aki mintha Dorothy lelkébe akarna látni, úgy nézett végig a lányon. Ám végül úgy dönthetett szimpatikus neki, mivel egy halvány mosoly jelent meg az arcán, amit meglátva Daphne megkönnyebbülten sóhajtott egy hatalmasat. 

– Miben segíthetünk, Weasley kisasszony? - kérdezte a férfi. 

– Tudom, hogy maguk alig ismernek, csak azt tudják rólam amit a lányaik elmondtak, de nem jutott eszembe más akihez fordulhattam volna. - a két szülő a homlokát ráncolta, de nem szakították félbe a lányt - Gondolom, tudják, hogy létezik egy Rend, amelyet még maga Albus Dumbledore alapított a Nagyúr legyőzését kitűzve fő célul. - a két felnőtt bólintott - Nos, annak a rendnek, jelenleg jómagam vagyok a vezetője, és az egyik tagunk bajba keveredett. Mivel ő maga mugliszületésű, és férje is mugli volt, így az egész családot üldözi a minisztérium. 

– Mi miben tudnánk segíteni? - kérdezte homlokráncolva Mrs. Greengrass.

– Az említett boszorkány gyermekei mindenféleképpen vissza szeretnének jutni szeptemberben a Roxfortba. - mondta Dorothy, majd bűnbánóan lehajtotta egy kicsit a fejét - Ez részben az én hibám, hiszen megkértem őket, hogy tartsanak össze, hogy védjék meg a mardekárosokat, mert én nem leszek ott, hogy segítsek ebben az évben. Mikor végiggondoltam a kérésüket, egyetlen lehetséges megoldásnak azt láttam, ha álcát húznak. De ehhez kell egy aranyvérű család, akiben megbízom, és akik hajlandóak segíteni. Az lenne a kérésem, hogy maguk hajlandóak-e segíteni? Amennyiben nemleges a válasz, a saját és az említett család érdekében, ezt a beszélgetés mindannyiuk elméjéből törölni fogom. 

A házaspár összenézett, majd tekintetük először Astoriára, végül Daphnera vezették. Dorothy nem tudta mi játszódik le a két felnőtt fejében, csak reménykedett, hogy hajlandóak lesznek segíteni. Végül Mrs. Greengrass törte meg a csendet. 

– Segítünk nekik. - jelentette ki határozottan. 

– Ebben az esetben a tervem a következő…