A mardekáros Weasley (Befejezett)

21. fejezet

Dorothy karácsonyi szünete ezek után nem volt különösebben nyugodtnak nevezhető. Ugyan Harry biztosította arról, hogy megérti Hermione álláspontját, és csak egy kis sértettségről van szó amin hamar túl lesz, a lány még így is szorult helyzetbe került. Hermione minduntalan próbálta magával hurcolni a könyvtárba a fiúk azonban minden pillanatot ki akarták használni, hogy a lány velük lehessen.

Az utolsó két napban Dorothy úgy döntött egyszerűbb lesz egy kicsit eltűnne, hiszen hiába szerette testvérét és a barátait ezt a huza-vonát nem volt képes tovább elviselni. Először Siriushoz akart menni, de amikor látta, hogy Hagrid éppen a fúriafűz környékén kószál inkább elvetette az ötletet. Jobb híján leült néhány könyvvel a mardekár klubhelyiségében és olvasni kezdett. Mint az szeptember óta kiderült, Dorothynak nem éppen erőssége az idegen nyelvek megtanulása. Mióta ugyanis kivette azt a legalább egy tucat könyvet ami a kígyók nyelvéről szól, és arról, hogy hogyan lehet azt megtanulni -mert mint kiderült számára, ezt a nyelvet tanulni is lehet- nem igazán halad a tanulással. Eleinte azt hitte ez azért van, mert szinte minden percét lefoglalta a "sérült" Draco, de később mikor már több szabadideje volt, rájött, hogy ez egyszerűen nem megy neki. Végül az, hogy nem is igazán volt senki akivel gyakorolhatta volna a nyelvet, szinte teljesen elvette a kedvét az egészről. Harryt természetesen nem akarta megkérni ilyesmire, más párszaszájú ismerőse pedig nem volt, így egészen a mai napig a ládájában hevertek a könyvek, ugyanis a könyvtárba még nem akarta visszavinni őket. Azonban most sem járt nagyobb sikerrel mint eddig, alig tudott megtanulni pár alapvető szót, arról pedig, hogy mondatokká formázza őket még csak álmodni sem mert. Így hát csalódottan sóhajtva zárta be a kezében tartott könyvet és miután elpakolta azt, tanácstalanul állt a lányok szobájának ajtajában. Ha visszamegy a griffendél toronyba hallgathatja ahogy Ron szapulja szegény Hermionét, és nézheti, ahogy Harry néha helyeslően bólogat. Ha a könyvtárba megy, Hermione talán megint elsírja magát, és megint kifejti, hogy nem érti miért haragszanak rá a fiúk, hiszen ő csak jót akart. Végül úgy döntött tesz egy kört a pincében és ha azután sem tudja mihez kezdjen választ a könyvtár és a griffendél torony között. 

Komótosan lépkedett az enyhén sötétségbe burkolózó pince folyosóin, hiszen nem sietett sehova. Gondolataiban a Szellemszálláson járt, és azon elmélkedett vajon milyen is lenne egy igazi beszélgetés Sirius Balck-el a nélkül, hogy tartaniuk kellene a dementoroktól. Dorothy mióta megismerte a férfit rájött egy-két dologra. Először is, a dementorok nem érzik az állatokat, vagy csak nem elég erősek az állati érzelmek ahhoz, hogy figyeljenek rájuk. Ez az információ segített abban az elhatározásában, hogy egyszer ő maga is animágussá akar válni. Másodszor, Sirius Black ugyan nem őrült meg teljesen az Azkabanban, azért meglátszik rajta az a jópár év amíg a dementorokkal volt. A tekintete néha üres lett, a hangulata általában komor volt, és Dorothy néha úgy érezte, mintha Sirius nem egészen lenne tisztában vele, hogy kivel is beszél, de ezek csak pillanatnyi dolgok voltak. Néha sajnos maga Dorothy is megfeledkezett róla kivel is van dolga, és volt, hogy a kutyát egy öleléssel, sőt egy óvatos puszival köszöntötte, habár azok után, hogy a férfi kutya képében hányszor nyalta már arcon nem igazán hozta zavarba ez a dolog. Bezzeg ha az anyja ezt megtudná, vigyorgott magában Dorothy, biztos, hogy a Szent Mungó elmebajosai közé zárnák őt.

A mardekáros lány annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette a kanyar mögül közeledő Piton professzort így egyenesen beleszaladt a férfiba. Piton jó híréhez híven mogorván elkapta a lányt, majd végignézett rajta. Dorothy közben fülig vörösödve kért elnézést a férfitól és próbált nem a professzor szemébe nézni. 

– Megtudhatnám min gondolkozott el annyira, hogy volt olyan szíves belém ütközni egy kihalt és elég tágas folyosón? - kérdezte goronbán a férfi.