A mardekáros Weasley (Befejezett)

22. fejezet

Telt múlt az idő, az iskolában pedig kezdtek lenyugodni a kedélyek, habár a tanárok szigorú biztonsági intézkedéseket hoztak. Dorothy legnagyobb örömére azonban a griffendéles trió újra összeállt, és így végre nem kellett tovább kétfelé szakadnia. Csikócsőr ügye miatt azonban a griffendélesek idejük nagy részét a könyvtárban töltötték ismét. Dorothy is sajnálta a hippogriffet, de tisztában volt vele, hogy ha Draco apja már kierőszakolta a halálos ítéletet Csikócsőrnek, akkor a fellebbezés sem fog már rajta segíteni. 

Az egyik legendás lényeg gondozása óra után, Dorothy csatlakozott a trióhoz, akik éppen Hagriddal beszélgettek. 

– Én rontottam el. Csak hebegtem-habogtam. Azok ott ültek velem szemben a fekete talárjaikban, engem meg olyan lámpaláz fogott el, hogy folyton elejtettem a jegyzeteimet, és kiment a fejemből az összes dátum, amit kikerestél nekem, Hermione. Aztán felállt Lucius Malfoy, előadta a mondókáját és a bizottság pontosan azt csinálta, amit parancsolt nekik…

– Még semmi nincs veszve! - győzködte nagy bőszen Ron - Fellebbeztünk! Már dolgozunk az ügyön, Hagrid! 

A csoport a kastély felé sétált, a beszélgető ötös előtt pedig ott sétált Malfoy, aki néha-néha gúnyos mosollyal fordult hátra. 

– Kár a gőzért, Ron. - szólt csüggedten Hagrid amikor elérték a kastély bejárati lépcsőjét - Az öreg Malfoy a markában tartja a bizottságot. Most az a fontos, hogy megszépítsem Csikócsőr utolsó napjait. Tartozom neki ennyivel…

Hagrid a zsebkendőjébe temette arcát, sarkon fordult, és elsietett a kunyhója felé. 

– Nézzétek, bőg a behemót! - jegyezte meg az eddig hallgatózó Malfoy - Soha életemben nem láttam ilyen szánalmas alakot. És még ez nevezi magát tanárnak! 

Dorothy legszívesebben pofonvágta volna Dracot, ahogy Harry és Ron is ám mindenki legnagyobb meglepetésére Hermione gyorsabb volt. A griffendéles lány teljes erejéből pofonvágta a szőke fiút. Harry, Ron, Crak és Monstro tátott szájjal nézték a jelenetet, Dorothy pedig először csak döbbenten pislogott, majd halványan elvigyorodott. 

– Ne merészeld még egyszer azt mondani Hagridra, hogy szánalmas, te gonosz...lelketlen…

– Hermione…- szólt rá tétován Ron, és megpróbálta elkapni a lány kezét. 

– Eressz el, Ron! 

Hermione előhúzta a varázspálcáját, mire Malfoy hátrahőkölt. Dorothy ekkor látta elérkezettnek a pillanatot, hogy közbeavatkozzon, beállt Hermione és Draco közé, majd mosolyogva barátnőjére nézett. 

– Hermione, most már elég lesz. - majd hátra fordult a döbbent mardekárosok felé - Gyerünk. 

Egy pillanatig mind a hatan döbbenten pislogtak a vörös lányra aki időközben jókedvűen elindult a pincébe vezető lépcsőn lefelé, majd a három mardekáros gyorsan utána eredt. 

***

A húsvéti szünet mindenre jó volt, csak arra nem, hogy a diákok kipihenjék magukat. Dorothy szinte minden egyes nap a könyveit bújta, ahogy sokan mások is. A tanárok ugyanis eszméletlen mennyiségű házi feladatot adtak mindenkinek. Azonban a hangulat a mardekárban a sok tanulnivaló  nélkül is elég feszült lett volna, ugyanis közeledett a griffendél-mardekár meccs. Magát a meccset a szünet utáni első szombaton tervezték megtartani, a feszültség pedig érezhetően nagyobb volt a két ház között ezen idő alatt. 

A mardekáros és griffendéles diákok minduntalan egymásba kötöttek a folyosókon, és egy esetben még gyengélkedőre is került egy mardekáros és egy griffendéles.