A mardekáros Weasley (Befejezett)

2. fejezet

A hatalmas férfi bekopogott az iskola kapuján ami nyomban ki is nyílt. Az elsősöket, egy magas, fekete hajú, szigorú tekintetű boszorkány fogadta. Dorothy arra következtetett, hogy ez csakis McGalagony professzor lehet, ezt persze arra alapozta, hogy sokszor hallotta már Fredet, Georget és Percyt is mesélni a tanárnőről. 

– Az első évesek, McGalagony professzor. - jelentette a férfi. 

– Köszönöm, Hagrid. Most már átveszem őket. 

McGalagony átvezette a társaságot az előcsarnokon. Dorothy szinte minden miliméterét megfigyelte a hatalmas térnek. Kicsit azonban elveszettnek érezte magát, ugyanis Ron elengedte a kezét és valahogy elkeveredett mellőle. Ellenben Malfoy még most is szorosan a nyomában baktatott, két "barátjával" együtt. Mikor végül a professzor bevezette őket egy kisebb szobába, a szűkös hely miatt a szőke fiú szinte teljesen a falhoz préselte őt. 

– Köszöntök mindenkit a Roxfortban! - kezdett el beszélni McGalagony professzor - Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket. A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár. - Malfoy arcára újra kiült a rá jellemző mosoly és közben a falhoz szorított Dorothyra nézett - Mindegyik háznak megvan a maga dicső története, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak, a sikereikkel a házuknak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegik valamelyik szabályt, a házukat sújtja a pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségére vállnak majd. A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom, addig is kissé szedjék rendbe magukat. Ha készen állunk a fogadásukra, visszajövök. Kérem, hogy csendben várakozzanak. 

A professzor kilépett a szobából, a diákok pedig izgatott sugdolózásba kezdtek. Dorothy végre észrevette Ront aki elöl állt Harry mellett, de Malfoy miatt egy centivel sem tudott odébb menni. 

– Mi van Weasley, ha nem fogod a drága bátyád kezét akkor már nem is vagy olyan bátor? - kérdezte a fiú, nagyon közel hajolva Dorothy arcához - Milyen griffendéles lesz így belőled? - majd két társával együtt gonoszul nevetni kezdett. 

– Tudod Malfoy, megfogadhatnád a saját tanácsodat. Légy egy kicsit udvariasabb ha jót akarsz magadnak. - a lány szeme szinte szikrázott ahogy belenézett a vele szemben álló szürke szemeibe. 

Draco éppen vissza akart szólni, amikor McGalagony újra belépett a szobába. 

– Indulhatunk, kezdődik a beosztási ceremónia. Egyes oszlopba fejlődj! Jöjjenek utánam! 

Dorothy be akart vágni Malfoy elé, ám a fiú ezt nem engedte és beszorította a lányt maga és Crak közé. A lány arca már teljesen vörös volt a dühtől, egészen addig amíg be nem léptek a Nagyterembe. A hatalmas tér és az, hogy testvére nincs mellette nagyon nyugtalanná tette Dorothyt, aki már majdnem elkapta az előtte baktató Draco Malfoy kezét. Szerencsére azonban az utolsó pillanatban megálljt parancsolt magának, és inkább a három másik bátyját kereste tekintetével. Nem is volt olyan nehéz dolga, szinte azonnal kiszúrta testvéreit, akik láthatták, hogy feszültebb a kelleténél, mert míg Percy egy bátorító mosolyt villantott felé, addig Fred és George hevesen integettek a lánynak. Végül azonban Dorothy tekintete is sámlin pihenő, szörnyű állapotban lévő süveges tévedt. Rontól eltérően Dorothy nagyon is tisztában volt azzal, hogyan zajlik a beosztás. Ezt az előnyt annak tulajdonította, hogy ő - nem úgy mint ikertestvére - Percyt kérdezte erről, és nem adott hitelt ikerbáttyai ijesztőbbnél ijesztőbb történeteinek. Azt azonban még Percy sem említette a lánynak, hogy a süveg dalolni is fog a beosztás előtt.