A mardekáros Weasley (Befejezett)

25. fejezet

Dorothy egész nyáron csendes volt, sokat beszélgetett Percy-vel a fiú munkájáról a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán és többször is kapott furcsa leveleket ismeretlen baglyoktól. Mr. és Mrs. Weasley nem verték nagy dobra a dolgot, azt gondolták lányuk elkezdett levelezni több háztársával is, és ezért nem akar nekik beszélni a levelekről. Nem is tévedtek olyan nagyot, ugyanis a baglyok között volt egy ami rendszeresen visszajárt, habár ez nem tűnt fel senkinek. Draco Malfoy baglya hetente egyszer hozott levelet, és mindig megvárta a választ. Dorothy az első levél után, sokáig nem írt a fiúnak, nem tudta mit írhatnak. Emlékezett még rá, hogy Draco előző nyáron is írt neki, és akkor nagyon sokára válaszolt neki. Nem akarta megbántani azzal a fiút, hogy megint hetekig nem ír neki, így egy héttel az után, hogy ő megkapta a levelet Puli, Ron új baglya, segítségével el is küldte neki a válaszát. Azóta a két mardekáros hetente váltott egy levelet egymással. A lány másik levelező társa egy idősebb férfi volt, Sirius Black, aki minden levelét Kóbor néven írta alá. Az ő baglyai csak nagyon ritkán várták meg a lány válaszát, amikor pedig nem vártak, Sirius a levélben is leírta, hogy nem vár válasz levelet. 

Egyik nap azonban Dorothy arra ébredt, hogy három bagoly is be szeretne jutni Ginnyvel közös szobájuk ablakán. Gyorsan felpattant és beengedte a hevesen kopácsoló madarakat a szobába. Kettő közülük ismerős volt számára, a harmadikat azonban nem ismerte fel. Az ismeretlen bagoly az ágyára dobta a levelet és már távozott is. Draco baglya kényelmesen helyet foglalt a lány asztalán, és türelmesen várt. A harmadik bagoly, amit Dorothy döbbenten ismert fel, a lány elé repült és a kezébe ejtette a nála lévő levelek egyikét. Hedvig búcsúzóul csattintott kettőt a csőrével és távozott. Dorothy felocsúdva a döbbenetből, először felvette az ágyán hagyott levelet, majd odasétált Draco Héra nevű baglyához és tőle is elvette a levelet. Héra kedvesen csattogtatta csőrét egészen addig amíg meg nem látta a szobába akkor belépő Maszatot. A macska kecsesen illegetve magát vonult be, majd felugrott időközben leült gazdája ölébe. Dorothy elmerengve nézte a leveleket, Sirius, Harry vagy Draco levelét olvassa el először. Végül aztán egy vállrándítás után Sirius mellett döntött. 

Kedves Dorothy,

    Remélem még mindig jó egészségnek örvendesz! Én megvagyok. Habár kezdem hiányolni azokat a finomságokat amiket a Roxfort konyhájáról csempésztél ki nekem. 
   Nem tudom, hogy Harryvel mennyit beszéltek, de a leveleiből azt szűrtem le, hogy nagyon élvezi, hogy a Dursley családot velem tudja "fenyegetni". 
   A következő levelemben megírom, a szükséges dolgokat azzal kapcsolatban amiről beszéltünk. De mindenek előtt azt vedd majd figyelembe, hogy ez nagyon veszélyes, és ha nem vagy magadban biztos, inkább várj még vele. 

Barátod 

Kóbor

Dorothy elmosolyodott, egész nyáron arról győzködte a férfit, hogy tanítsa meg az animágiára, és most végre beleegyezett. Örömében ugrálni tudott volna, de uralkodott magán, és inkább Harry levele után nyúlt. 

Kedves Dorothy, 

   Tudom, hogy holnap már élőben is találkozunk,de te vagy az egyetlen akinek Siriuson kívül elmondhatom ezt. 
   Múlthéten furcsa álmom volt, olyan valóságos volt minden és Voldemortot láttam benne. Arra keltem, hogy fáj a sebhelyen. Tudom, szólnom kéne Dumbledore-nak, és utána kéne néznem. De nem hiszem, hogy ezek közül bármi is segítene. 
   Nem tudom, mitől van ez, de aggaszt a dolog. Remélem holnap tudunk majd erről beszélni. 

Barátod

Harry

Dorothy jókedve azonnal elszállt, álom ami valóságosnak tűnik, és sebhely ami fáj, pedig Voldemort csekély valószínűséggel tartózkodik Harry közelében. Bármennyire törte a fejét nem tudott ezekre választ találni. Végül homlokráncolva nyúlt az utolsó levél után.