A mardekáros Weasley (Befejezett)

35. fejezet

Dorothy mit sem törődve azzal, hogy még pizsamában van rohant a konyha felé. El akart köszönni Harrytől, azt akarta, hogy a fiú tudja minden rendben lesz. Ám mire a konyha ajtajában pihegve megállt, már csak Tonks, Lupin, Sirius és Molly Weasley ültek az asztal körül. Egy csalódott sóhajt hallatva leült Sirius mellé, és néhány perccel később már az anyja által készített reggelit fogyasztotta. 

– Ne aggódj Dorothy. Biztos, hogy felmentik Harryt, minden vád alól, hiszen te is tudod, hogy közvetlen veszély esetén a kiskorúak is varázsolhatnak. - próbálta nyugtatni a lányt Lupin. 

– Tudom. - motyogta Dorothy aki már egy ideje csak szugerálta az elé tett pár szelet pirítós egyikét. 

Anyja és Sirius már éppen mondani akartak valamit, valószínűleg mind a ketten szerették volna felvidítani a lányt, amikor három alak lépett be a konyhába. Dorothy egy kicsit jobb kedvre derült amikor meglátta az anyjuk mellett álldogáló Murray ikreket. Mrs. Murray is tagja volt a Rendnek azonban eddig csak nagyon kevés alkalommal tudott megjelenni a megbeszéléseken. Mrs. Weasley azonnal a vendégekhez sietett, és hellyel kínálta őket azonban Mrs. Murray elutasította a felajánlást. 

– Igazán sajnálom Molly, hogy ilyen korán zavarlak titeket, de nekem sürgősen be kell mennem a minisztériumba, Liam pedig megint üzleti úton van az előléptetése miatt. - kezdett bele az anyuka - Nem lenne gond ha itt hagynám nálatok pár órára Eviet és Finnt? Ígérem amint tudok értük jövök. 

– Ugyan, Victoria addig maradnak ameddig csak jól esik. Nemrég takarítottunk ki még néhány hálószobát, úgyhogy akár itt is aludhatnak ha gondolod. - legyintett Molly. 

Dorothy közben intett az ikreknek akik vidáman mosolyogva intettek neki vissza, majd bizalmatlanul kezdték méregetni a lány mellett ülő Siriust. 

– Remélem arra nem kerül sor. De mióta megkaptam Barty Kupor helyét egyre több a munka. - sóhajtott a boszorkány, majd gyerekeihez fordult - Viselkedjetek rendesen! Ha Mrs. Weasley megkér titeket valamire akkor azt csináljátok is meg! 

– Nem rémlik, hogy valaha is rosszalkodtam volna. - morogta Evie, mire Finn a szemét forgatta. 

– Később találkozunk. - ölelte magához gyermekeit Mrs. Murray, majd intett a jelenlévőknek és távozott. 

– Nem vagytok éhesek, kis drágáim? - terelte az asztal felé az ikreket Mrs. Weasley. 

– Köszönjük, de reggeliztünk otthon. - felelte illedelmesen Finn, majd ikertestvérével együtt Dorothy felé sandítottak. 

Dorothy értett a célzásból, jóllakottan felsóhajtott, holott a szokásos négy pirítós helyett csak kettőt evett meg, majd felállt és az ikrek mellé lépett. 

– Nos, ha nem vagytok éhesek, akkor akár fel is mehetnénk. Szerintem már ideje felébreszteni a többieket is.

Mrs. Weasley nem ellenkezett, a trió pedig távozott a konyhából. Gyorsan felébresztették a többi Weasley gyereket és Hermionét, majd mivel Dorothy nem akarta egy bájitaloktól illatozó szobába zárni az ikreket, leültek Ginny és Hermione szobájában. 

– Miért nem a te szobádba mentünk? - kérdezte Evie, miközben lehuppant testvére mellé Ginny ágyára. 

– Az én szobám tele van bájitalokkal és bájital hozzávalókkal. - vont vállat Dorothy - Gondoltam itt kényelmesebb. 

Evie és Finn egyetértően bólintottak egyet, majd csend borult a társaságra. Dorothy a két fiatalabbat figyelte, ahogy azok titkon egymás kezét fogva nézelődnek a szobában. Belegondolt abba, hogy az előtte ülő két fiatal egy év múlva megkapja majd Roxfortos levelét, és ő hatodévesként nézheti majd végig a beosztásukat. Első gondolata az volt, hogy Finn a hollóhátba fog kerülni, míg testvére inkább a mardekárba illene a legjobban. Aztán persze eszébe jutott az is, hogy neki mennyire rosszul esett amikor nem a testvérével egy helyre került. Olyan volt, mintha levágták volna az egyik karját, elvették volna tőle énjének egy részét. A külön töltött évek alatt persze rájött, hogy Ron nélkül is van élet, azonban az elmúlt egy hónap azt is bebizonyította, hogy bizony még mindig jobban tud aludni testvére mellett, mint egyedül.