A mardekáros Weasley (Befejezett)

29. fejezet

Másnap reggel Dorothy első dolga az volt, hogy levelet írt Siriusnak, ám amikor elindult a bagolyház felé kétségei támadtak. Harry nem akarná, hogy Sirius megtudja ami tegnap történt. Hiszen akkor Sirius csak jobban aggódna, és talán valami felelőtlen dolgot tenne. gondolta magában. Azonban eszébe jutott, hogy Hermione talán ugyan azt tenné amit ő, sőt talán a griffendéles lány most próbálja rávenni Harryt, hogy ő maga írjon levelet Siriusnak. Dorothy kicsit megrázta a fejét, majd már kissé határozottabban indult el ismét a bagolyház felé. Egész úton azon gondolkodott, hogy mégis mivel és pontosan hogyan kéne segítenie majd Harrynek a tusa alatt, és mivel ennyire belemerült a gondolataiba észre sem vette, hogy valakinek neki fog menni. 

Harry döbbenten kapott Dorothy után amikor a lány kissé hátratántorodott az ütközéstől. A két fiatal döbbenten méregette a másikat, közben pedig Hermione is melléjük lépett. Harry félt attól, hogy csakúgy mint Ronnal előző este, úgy most Dorothyval is össze fognak veszni. Legnagyobb meglepetésére azonban a mardekáros lány olyan szorosan ölelte magához, hogy levegőt is alig tudott venni. 

– Minden erőmmel azon leszek, hogy segíteni tudjak neked, Harry. - motyogta a fiú mellkasába Dorothy, mire Harry is átkarolta őt. 

– Te is azt hiszed, hogy én dobtam a nevem a serlegbe? - kérdezte Harry, mire Dorothy kicsit távolabb húzódott tőle, hogy a szemébe tudjon nézni. 

– Nem. - mondta komolyan - Aki bedobta a nevedet az a vesztedet akarja. Veszélyben vagy, Harry. A próbák miatt is, és a miatt aki a serlegbe dobta a nevedet. - majd sóhajtott egyet - Tudom, hogy nem szeretnéd, ha Sirius meggondolatlanul cselekedne, és ezért nem akarsz neki levelet írni. De remélem, hogy nem haragszol meg rám amiért én megírtam neki a tegnap este történteket. 

Harry és Hermione egy pillanatra összenéztek, majd mind a ketten visszafordultak a vörös lányhoz. 

– Az az igazság, hogy sikerült rávennem Harryt, hogy írjon neki. - mondta kissé mosolyogva Hermione. 

– Küldd el neki te is amit írtál. - szólalt meg pár perc csend után Harry - Lehet, hogy te észrevettél valamit ami nekem elkerülte a figyelmemet. 

Harry hangja nem csengett a legőszintébben. Dorothy nagyon jól tudta, hogy Harry sejti, hogy a Dorothy levele kicsit aggódóbb hangvételű, és a fiú attól fél, hogy a keresztapja olyat tesz ennek hatására amit nem kellene. A mardekáros lány egy pillanatig elgondolkodott rajta, hogy megengedi Harry-nek, hogy elolvassa a Siriusnak szánt levelét, de aztán mégis letett erről. Ha Harry elolvassa azokat a sorokat ki tudja mit csinálna, nem szabad felzaklatnia a fiút, egy felnőtt mint Sirius kevésbé kiszámíthatatlan mint egy tinifiú. 

– Rendben. - bólintott Dorothy, mire Harry tekintetében egy pillanatig átfutott a döbbenet - Akkor én megyek is, keresek egy baglyot. - intett a két griffendélesnek, majd őket kikerülve tovább is ment a baglyok felé. 

Mielőtt azonban felkötötte volna egy bagoly lábára, még egyszer utoljára átolvasta a levelet. 

Kóbor, 

      A legszívesebben nem írnám ezt le, és talán Harry is így érez a dologgal kapcsolatban. Tegnap este kiválasztották a Trimágus Tusa bajnokait, majd egy váratlan fordulat folyamán Harry neve is kirepült a serlegből, így most ő a negyedik bajnok. 
     Biztos vagyok benne, hogy Harry nem dobta be a serlegbe a nevét, és senkit nem is kért meg arra, hogy így tegyen. Nagyon rossz előérzeteim voltak ezzel a tusával kapcsolatban, és a tegnapi után csak még jobban aggódom. Attól félek, hogy valaki Harry vesztét akarja. 
    Tisztában vagyok vele, hogy Dumbledore és Mordon meg tudják védeni Harryt, de ők is csak emberek ahogy mindenki más. Ők sem védhetik meg Harryt mindentől. Tudom, hogy neked nem fog tetszeni az ötlet, de arra gondoltam, hogy megkérem Piton professzort, hogy korrepetáljon engem minden olyan ágazatból ami segíthet megvédeni Harryt. Ő az egyetlen itt az iskolában akiben teljesen megbízom, remélem megérted! 
   Ne csinálj semmi meggondolatlant! Gondolj Harryre! Ha miattad fog aggódni, nem fog tudni koncentrálni a tusán, és annak végzetes következményei is lehetnek.