A mardekáros Weasley (Befejezett)

9. fejezet

Az indulás előtti utolsó éjszakán Mrs. Weasley, királyi vacsorát tálat fel a családnak, Harry kedvenc ételeiből. Dorothy azonban kicsit hamarabb hagyta ott az étkezőt mint a többiek. Amint úgy érezte tele van, felszaladt a Ginnyvel közös szobájába, és húga éjjeli szekrényéhez sétált. Tudta, hogy Ginnynek lett egy új naplója, és valamiért az a bizonyos napló nagyon hasonlított arra a plusz könyvre, amit Mr. Malfoy rakott a legifjabb Weasley üstjébe. Dorothy tudta, hogy nem illene kinyitnia húga naplóját, de biztosra akart menni, hogy nincs megátkozva vagy esetleg valami rosszabb. Azonban mikor kinyitotta a naplót, annak lapjai üresen álltak. Bármennyit lapozott, semmit nem talált benne. A könyv hátulján állt egy Dorothy számára ismeretlen név is. A lány gyorsan kinézett a szoba ajtaján, hogy megbizonyosodjon róla, Ginny még nem közelít, majd magára zárta az ajtót és leült saját ágyára, kezében a naplóval. Előszedte pennáját és kinyitva a naplót írni kezdett. Vagyis csak írni szeretett volna, de fogalma sem volt mit is írjon pontosan. Kezdje úgy, mintha ez a saját naplója lenne? Vagy kérdezzen rá valamire? Egyáltalán miért érzi úgy, hogy ha kérdez választ is fog kapni? Mikor végül már majdnem hozzáérintette pennáját a laphoz, léptek zajára figyelt fel. Gyorsan visszatette helyére a kis könyvecskét és mintha mi sem történt volna, ládája felé görnyedve várta húgát, aki egy perccel később meg is érkezett. 

Aznap este, Dorothy egy percig sem tudta lehunyni a szemét. Úgy érezte, hogy az a napló még veszélyes lehet Ginnyre nézve. 

***

Másnap reggel, Dorothy hasonlóan az előző évhez, már mindenki előtt elkészült. Ládája már régen az autó csomagtartójában hevert, amit apja, Dorothy javaslatára elvarázsolt egy kis tértágító bűbájjal. A lány, mivel már csak várnia kellett a többiekre, felszaladt segíteni Percynek, majd Ronnak és Harrynek is. Hiába pakoltak már be nagyjából, Ron még így is szinte utolsóként készült el. 

Dorothy a fiúkkal hátra ült, és mosolyogva konstatálta, hogy maga az utastér is el van varázsolva. Ginny, és Mrs. Weasley az anyós ülésre ültek, Mr. Weasley pedig a sofőr ülésben foglalt helyet. 

Mikor Dorothy már azt hitte, végre, most az egyszer minden probléma nélkül indulhatnak el az állomásra, háromszor is vissza kellett fordulniuk. E miatt persze először Percyvel kezdett beszélgetni, majd Harryvel, végül pedig Ron vállára dőlve elszunyókált. Mikor megérkeztek Ron oldalba böjte, amire Dorothy azonnal felriadt. Mire elérték a vágányhoz vezető falat, már csak öt percük volt az indulásig. 

– Percy és Dorothy mennek elsőként! - jelentette ki Mrs. Weasley. 

Dorothy bátyjára nézett, majd hozzá hasonlóan határozott léptekkel indult a fal felé. Amint átért szinte felugrott a vonatra és elindult keresni egy szabad helyet. Néhány perccel később már Hermionéval közösen ültek egy fülkében. Dorothy idegesen pislogott ki az ablakon, hiszen Harryt és Ront nem látta sehol. Ám az álmosság hamar újra úrrá lett rajta. 

Maga sem tudta meddig aludt, ám arra riadt fel, hogy valaki hangosan kivágja a fülke ajtaját. Az ajtóban ott állt Draco Malfoy két csatlósával. Dorothy csak szemét forgatta, és kinézett az ablakon, Hermione pedig fel sem emelte fejét az éppen olvasott könyvéből. 

– Mi van Weasley, hol hagytad a báttyádat? - kezdett bele Draco - Szeretnéd, hogy itt maradjak veled? Biztos nagyon félsz, hogy nincs itt. 

– Kérsz még egyet a múltkoriból Malfoy? - vetette oda Dorothy, rá sem nézve a fiúra, szigorúan csak az ablakon nézett ki. 

– Ugyan, Dorothy. - folytatta kedveskedve Draco - Miért nem utazol velünk? Hagyd itt ezt a sárvérűt, és gyere….

Bumm. Dorothy, olyan gyorsan pattant fel, és pofozta fel Dracot, hogy a fiúnak reagálni sem volt ideje.