A mardekáros Weasley (Befejezett)

8. fejezet

A nyár napjai csak teltek és múltak, Dorothy és Ron pedig egyszer sem kapott válaszlevelet Harrytől. Az ikrek már kezdtek attól félni, hogy Harry teljesen el is felejtette őket. 

– Percy kölcsön tudnád nekem adni Hermészt? - lépett be egyik nap bátyja szobájába Dorothy. 

– Ne haragudj de fontos levelet kell vele küldenem. - nézett hugára a fiú. 

– Még mindig nem szeretnéd elmondani, hogy mi a lány neve? - csukta be maga mögött az ajtót Dorothy. 

– Majd elmondom ha itt lesz az ideje. Ugye nem mondtad el senkinek sem? Még Ronnak sem? - vonta fel szemöldökét Percy. 

– Nem mondtam el senkinek semmit. - ingatta a fejét a lány - Csak egy levelet akarok Harrynek küldeni Percy. Kérlek! 

– Jól van, rendben. - forgatta meg a szemét a fiú - De nem mondd meg a fiúknak, hogy odaadtam neked Hermészt! Még a végén addig fognak a nyakamra járni, hogy anya rámparancsol, adjam nekik is oda. 

– Köszönöm. - ölelte meg testvérét Dorothy. 

– A kedvenc testvéremnek bármit. - ölelt vissza Percy. 

Dorothy és Percy még beszélgettek egy darabig, aztán a lány elküldte az újabb levelét Harrynek, remélve, hogy erre a fiú már válaszol. 

***

Dorothy és Ron együtt aludtak a fiú szobájában, mikor a lány felriadt arra, hogy valakik folytott hangon beszélgetnek mellette. 

– Ugyan öcskös nem kell aggódni. Megnézzük, hogy mi van vele, és ha jól van már jövünk is haza. - hallotta Fred hangját. 

– Apa dolgozik, anya pedig alszik, szóval nem fogják észrevenni, hogy elkötöttük a kocsit. - suttogott George. 

– Dorothy egész nyáron Harry miatt aggódott, több levelet küldött neki mint én. Szerintem neki is jönnie kellene. - mondta Ron. 

– Dorothy miatt Harry már nem férne be rendesen a kocsiba, ha elhoznánk. 

– Nem vagyok én még olyan dagadt, hogy ne férjetek el tőlem abban a kocsiban. - motyogta Dorothy csukott szemmel. 

– Nocsak, nocsak. Valaki hallgatózik. - mondta, vigyorogva Fred, amit persze Dorothy nem látott. 

– Legyetek óvatosak. - intett az ajtó felé a lány - Egész nap Percyvel tanultam, szóval én most csak aludni akarok. Sok sikert. - tette még hozzá a végén és újra elnyomta az álom. 

Maga sem tudta meddig aludhatott, de arra ébredt, hogy édesanyja nagyon hangosan kiabál valakikkel. Lekecmergett hát a konyhába de ott senkit sem látott. Az ablakhoz sétált hát, és ekkor látta meg három báttyat és Harryt, akik a dühös Mrs. Weasley előtt álltak. Dorothy boldog mosollyal az arcán rohant ki a fiúk elé, és szó szerint Harry nyakába vetette magát. 

– Annyira, de annyira örülök, hogy itt vagy! - visította a fiú fülébe, miközben Harry szorosan magához húzta őt - Egész nyáron küldtem neked a leveleket. Mi történt? Miért nem válaszoltál? Már azt hittem, hogy…

– Hé, hugi hagyd levegőhöz jutni szegényt. - szólalt meg George. 

– Gyere Harry! - invitálta a fiút Ron, miközben lehámozta róla ikertestvérét - Nézd el neki, majdnem napi szinten írogatta neked a leveleket. - majd közelebb hajolt a fiúhoz, hogy Harry értse mit súg neki - Azt hitte, hogy azért nem válaszolsz, mert igazából utálod őt. Tudod, azért mert mardekáros.