A mardekáros Weasley (Befejezett)

59. fejezet

A karácsonyi szünet előtti utolsó estén a mardekár klubhelyiségében ott voltak a visszatért végzős diákok is. Theodore éppen arról beszélt az egymás mellett ülő Astoria Blaise párosnak, hogy milyen ajándékkal készül Tracey-nek. Az ifjú aurorokból álló  trió ugyanis pár napja írt nekik, hogy Kingsley parancsára hazatérnek karácsonyra. Természetesen nem csak pihenni, a miniszter ugyanis karácsonyi bált szervezett, ahová mindenki hivatalos volt aki harcolt a roxforti csatában. Finn és Evie kissé zavarba is jöttek amikor ők is meghívót kaptak, hiszen kiskorúként azt hitték nekik nincs ott helyük. 

Dorothy már édesanyja segítségével meg is vette Evie és Finn ruháját a bálra, amit a Grimmauld téri szobájukban, becsomagolva helyezett el Sipor segítségével. Ő maga még nem tudta mit fog felvenni, azon vacillál, hogy a a Fabientől és feleségétől kapott két ruha közül, majd magára ölti valamelyiket. Ekkor azonban egy nagyobb doboz jelent meg a látókörében, és egy kéz ami azt tartotta. Felnézett és Draco állt előtte magabiztosan mosolyogva, barátaik mind őket figyelték. 

– Anyám olvasott a Reggeli Prófétában a bálról, ő küldi neked. - magyarázta a szőke fiú, és átadta Dorothynak a csomagot. 

A vörös lány kíváncsian bontotta ki a dobozt, majd szó szerint eltátotta a száját. Barátai és az előtte álló Draco is érdeklődve hajoltak közelebb hozzá, miközben ő kivette a csomag tartalmát. Egyik kezével megfogta az ajándékot, másikkal odébb rakta a dobozát, hogy fel tudjon állni. Blaise, Theodore és Draco arisztokratikus mosollyal nézték ahogy Dorothy szinte félve érinti meg az ajándékot. Evie és Finn úgy nézték mintha magát az angol királynőt látnák, Astoria pedig izgatottan felsikkantott. 

– Merlinre, Dorothy! Ez a ruha valami meseszép. - szólt kislányos izgatottsággal Astoria - Mindenki téged fog nézni a bálon. 

– Potternek fel kell készülnie a konkurenciára. - értett egyet Theodore. 

Dorothy nem tudta mit mondjon, még sosem látott ilyen gyönyörű ruhát. Kék színű, hosszú ruha volt. Felső részét, és a szoknya nagy részét gyöngyök díszítették, amiket a lány első látásra gyémántoknak látott. Hosszú, csipkéből álló ujjait is ezek a gyöngyök keretezték. Dorothy ismét a dobozba nézett, amiben észrevett egy, a ruhához illő kék magassarkú cipőt, az is drágának tűnt. Döbbenten nézett fel a még mindig vigyorgó barátaira, majd Draco felé fordult. 

– Ez nagyon drága lehetett. 

– Ne foglalkozz vele. - legyintett Draco - Anyám ezzel akarja kimutatni a háláját amiért mellettünk álltál. 

– Vissza ne utasítsd. - suttogta neki Finn, de mindenki hallotta. 

– Én nem is készültem édesanyádnak semmivel. - szégyellte el magát Dorothy - Köszönöm. 

– Nem is várja el. - ismételte meg az iménti mozdulatot a fiú - Szerintem részben így akarja kárpótolni saját magát amiért életében először nem vehet rész egy ilyen fontos eseményen. 

– Ha gondolod elintézhetem, hogy titeket is…

– Nem szükséges. - szakította félbe Dorothyt Draco - Már az is furcsa lesz, hogy a háborús hősök között mardekárosok vannak. Nem kellenek még oda volt halálfalók is. 

Dorothy óvatosan visszahelyezte a ruhát a dobozába, majd bezárta azt és visszaült a karosszékbe amiben eddig foglalt helyet. Draco leült a Murray ikrek mellé, majd beszélgetni kezdett velük. Theodore azonban még mindig vörös hajú barátnőjét nézte a vele szemben ülő párossal együtt. 

– Ha Potter azok után is inkább halálfalókat fog kergetni, hogy meglátott ebben, akkor megkockáztatom, hogy ötödévben nem is hazudtak az újságok és tényleg elmebajban szenved. - mondta vigyorogva a fiú, majd visszafordult beszélgetőpartnereihez.