A mardekáros Weasley (Befejezett)

56. fejezet

Dorothy nem hallotta a körülötte lévő világot, csak arra tudott gondolni, hogy ezért a halálfalóknak fizetniük kell. Elméjét ellepte a sötétség, és nem figyelve az őt szólongató Harryre, vagy a hirtelen felsikoltó Hermionére, a nyíláshoz sétált és knézett rajta. Megannyi, hatalmas pók mászott felfelé a Roxfort falán. Ott akartak bemászni ahol az ő testvére feküdt, miattuk kellett meghalnia Frednek. Dorothy körül hatalmas tűz keletkezett, mire Harry riadtan ugrott hátrébb. A mardekáros lány átalakult, kirepült a résen a következő pillanatban pedig minden kint harcoló riadtan és döbbenten fordult a Roxfort falai felé, ahol egy hatalmas lángoszlop jelent meg, majd a tűzből halott óriáspókok peregtek a földre.

Miután ezzel végzett Dorothy észrevette a harcoló barátait, akikhez közben csatlakoztak a Murray ikrek és Ginny is. Azonnal odaszállt hozzájuk, útközben azonban fájdalom hasított a jobb szárnyába. Teljesen meg is feledkezett róla, hogy eltört a karja. Földetérése után bal kezébe vette pálcáját és úgy kezdett el harcolni. Mrs. Murray éppen Greyback ellen harcolt, és nem állt túl jól. Az ikrek ketten küzdöttek egy másik halálfaló ellen, de rajtuk is látszott, hogy még túl képzetlenek a csatához. Ginny ügyesen védte ki ellenfele átkait, azonban saját rontásai nem sokszor találtak be. Ellenfele végül a Roxfort felé szaladt, és az ifjabbik Weasley lány követte. Tracey egy holttest felett guggolt, őket két halálfaló ellen Theodore védte. Pansy, Astoria és Blaise Daphnet állták körbe, aki folyamatosan gyógyító varázsigéket lőtt ki arra a társára aki megsérült, az őt körülvevő hármas pedig még négy halálfalóval küzdött. Dorothy bal kézzel kiütött közülük egyet, mire Daphne és Pansy döbbenten fordultak felé. 

–Dorothy! - kiáltották el magukat, aztán hirtelen Evie felsikoltott. 

Greyback vigyorogva továbbszaladt a kastély belseje felé, nyomában megannyi átok repkedett Finn pálcájából. Dorothy azonnal odarohant ahol Mrs. Murray az előbb még harcolt, a nő sebekkel teli teste a kiterülve feküdt a földön saját vérében ázva. Finn, dühében, hogy nem találta el anyja gyilkosát arra a halálfalóra célzott akivel eddig harcoltak. A mardekárosokat nem lepte meg a zöld villanás, ám a halálfalók megdermedtek. Nem hitték volna, hogy egy diák ezt az átkot használná ellenük. Finn haragosan kiáltott fel, és már rontott is neki a következő halálfalónak, de Theodore elkapta, és lefogta a kezeit. Dorothy elfordult a vérben ázó nőtől, és a kissé döbbent halálfalókra nézett, csak most vette észre, hogy a test ami felé Tracey hajolt Millicenté volt.

– Adok egy jó tanácsot, mint mardekáros a mardekárosnak. - mondta a vörös lány vészjósló hangon - Addig tűnjenek el innen, amíg nem döntünk úgy mindannyian, hogy a gyilkos átok jobban megéri mint a kábító átok. 

Dorothy egy pillanatra lehunyta a szemét, és átengedte magát a benne égő tűznek. Társai és a halálfalók döbbenten meredtek a lányra, aki ahogy kinyitotta a szemét, egyszerre tűnt embernek és főnixnek. A lány háta mögött felemelkedett egy hatalmas, lángokból álló főnix, melynek szárnyai olyanok voltak mintha magának Dorothynak lennének szárnyai. A négy halálfaló akik még harcképesek voltak szinte azonnal dehoppanáltak. Dorothy mögül eltűnt a főnix, a vörös lány pedig kissé elsápadva rogyott a földre. Fogyott az ereje, de a harcnak még nem volt vége. Arcán fájdalmas grimasz jelent meg, és bal kezével jobbjához nyúlt. Evie és Finn üveges tekintettel meredtek anyjuk holttestére, Pansy sírva rogyott össze a halott Millicent felett. Tracey és Astoria párjuk mellkasába bújva siratták a halottakat. Daphne pedig a sérült Dorothy-hoz lépett. Olyan volt, mintha azon a helyen ahol ők voltak megállt volna az idő. A csata zaja távoli volt, ők pedig, egy marék mardekáros, csak álltak és gyászoltak. Daphne egy varázslattal meggyógyította Dorothy törött karját és aggódva nézte a vörös lány arcát. Tudta, hogy történt valami, hogy valami felzaklatta a lányt, de jelenleg nem látta elérkezettnek az időt a beszélgetésre. Dorothy pár perc gondolkodás után lassan felállt a földről és körbenézett barátain, mindannyiuk arcán fájdalom tükröződött.