A hét végére Dorothy szinte teljesen megnyugodott. Már nem foglalkozott Malfoy sértő szavaival, amikkel a fiú illette őt naponta. Minden reggelit és ebédet a griffendél asztalánál költött el, és Harryvel egyre többet beszélgettek. Azonban azt, hogy a griffendéles kviddics csapat első edzése mikor lesz, csak hallomásból tudta. Egyszer ugyanis elsuhant mellette Oliver Wood, aki egy Dorothy számára ismeretlen, griffendéles társának magyarázta éppen azon ötletét, hogy már szombat kora hajnalban kiviszi edzeni csapatát. Ezen információ tudatában a mardekáros már kora hajnalban elszaladt a konyhára reggeliért, és mire a griffendéles csapat is megérkezett az öltözőbe, ő már régen a lelátón majszolta a szendvicsét amit a házimanók készítettek neki. Nagyon izgult, hiszen Harry ez után az edzés után fogja őt először tanítani. A két másodéves megegyezett abban, hogy Harry kviddicsezni is megtanítja Dorothyt, ugyanis a fiú remélte, hogy ha Dorothy megtanul játszani még több közös témájuk lenne, és a lány még több időt töltene vele.
Időközben Ron és Hermione is megérkeztek és helyet foglaltak Dorothy két oldalán.
– Te hogyhogy, ilyen korán itt vagy? - nézett húgára Ron.
– Hallottam Woodot arról beszélni, hogy mikor fogja tartani az edzést. Gondoltam eljövök megnézni. - vont vállat, a lány.
– Nem kérsz egy kis lekváros kenyeret? - kérdezte Hermione, Dorothy felé nyújtva saját kenyerét.
– Nem, köszönöm. - ingatta a fejét a mardekáros - Már ettem egy szendvicset.
– Olyan korán amikor te keltél még nincs reggeli. - ráncolta a homlokát Hermione.
Mielőtt azonban Dorothy válaszolhatott volna, a griffendéles csapat kilépett az öltözőből.
– Befejeztétek végre? - kiáltotta bosszankodva Ron.
– Még el se kezdtük. - legyintett Harry - Wood új taktikát tanított nekünk.
Dorothy érdeklődve figyelte ahogy két báttya és Harry a levegőben köröznek, maga mellett pedig hallotta ahogy Colin kattog a fényképezőgépével. Mikor azonban körbenézett, a pályára egy számára nagyon is ismerős csapat masírozott be.
– Hát ezek meg mit akarnak itt? - kérdezte Ron morogva.
– Nem tudom, de Woodnak nagyon nem tetszik a dolog. - tette hozzá Hermione.
– Én sajnos nagyon is jól tudom mit keresnek itt. - ingatta rosszallóan a fejét Dorothy - Gyertek, inkább menjünk le. - intett a két griffendélesnek.
Dorothy vezette a hármast, és talán ő vághatta a legsavanyúbb képet közülük. Tudta, hogy Malfoy is ott lesz, és sejtette, hogy a további fejlemények miatt nem igen lesz Harryvel közös repülés órája a nap folyamán.
– Nocsak! A rajongók betörnek a pályára! - szólalt meg Flint - Nézd már Malfoy, a barátnőd jött neked szurkolni! - vigyorgott kajánul a csapatkapitány.
– Mi van? Miért nem játszotok? - kérdezte Ron, majd Draco felé bökött a fejével - És ez mit keres itt?
– Draco lett a mardekár új fogója. - jegyezte meg Dorothy, ám Malfoy nem érte be ennyivel.
– Épp az új seprűket nézegettük amiket apám vett a csapatnak. - dicsekedett Draco.
Dorothy nem igazán értett a seprűkhöz, de még ő is tudta, hogy a mardekárosok kezében vadonatúj seprűk virítanak, és volt egy olyan sejtése, hogy nem a legolcsóbbik fajátból valók.
– Jó cucc, mi? - folytatta a fiú - De talán a griffendélnek is sikerül pénzt szereznie új seprűkre. Írjatok ki árverést a Jólsep-R5-öseitekre. A múzeumok versengeni fognak értük.
YOU ARE READING
A mardekáros Weasley (Befejezett)
FanfictionMi lenne, ha Ronnak lenne egy ikertestvére? Egy rövid vörös hajú, lány. Aki szeret olvasni, sok időt tölt Percyevel, akivel a családban talán ő ért igazán szót. Aki képes Ront sakkban legyőzni, és aki a mardekárba kerül. Milyen élete lenne egy Weas...