A mardekáros Weasley (Befejezett)

18. fejezet

Későre járt már, de Dorothy még mindig azt a pár könyvet bújta a klubhelyiségben amit néhány órája kölcsönzött ki a könyvtárból. Egyszerűen lenyűgözte őt az a rengeteg új dolog amit ezen könyvek segítségével megtanulhat. Ilyenkor amikor ennyire belemerült egy-egy könyvbe mindig egy kicsit elgondolkozott rajta, hogy vajon miért nem a Hollóhátba került. Maszat szokásához híven unottan feküdt gazdája ölében, élvezve a kandallóban égő tűz melegét. Dorothy csak olvasta és olvasta a sorokat és próbált minnél több tudást magába szippantani, amikor is Maszat hirtelen kiugrott az öléből, ezzel kizökkentve a vörös lányt. 

– Maszat, hová mész!? - fordult macskája után a lány. 

Maszat azonban addigra már valaki más ölében találta meg a helyét. Az a valaki pedig Draco Malfoy volt. A szőke fiú mosolyogva simogatta a hatalmas macska füle tövét, mire Maszat azonnal dorombolni kezdett. Ez meg is lepte Dorothyt, hiszen kiskedvence mióta csak Harry megvette neki senkit nem engedett a közelébe a gazdáján kívül. Erremeg itt van Draco Malfoy, a mardekár hercege, a fiú aki mindig csak kötekszik Dorothyval, és Maszat mégis kedveli. 

– Látom már nem is fáj annyira a karod. - jegyezte meg epésen Dorothy. 

– Madam Pomfrey pár perc alatt meggyógyított. - vont vállat a fiú - De persze ezt csak neked mondtam el. - húzta Malfoyos mosolyra ajkait. 

– Most érezzem magam megtisztelve? - kezdett el pakolászni Dorothy, mivel semmi kedve nem volt Dracohoz. 

– Ahogy gondolod. - vont vállat ismét Draco majd Dorothy mellé lépett - Segítek. 

Dorothy szó szerint megdermedt egy pillanatra, hiszen nem értette mit akar ezzel a hirtelen kedvességgel Draco. Azonban amikor a fiú kinyitotta az egyik könyvet már kezdte érteni mit is akar Draco. 

– Ha tudni akarod mit olvasok akkor kérdezz rá! - vette ki a fiú kezéből idegesen a könyveket. 

– Rendben. Mit olvasol? - kérdezte meg jót derülve Dorothy ideges arcán Malfoy. 

– Azt nem mondtam, hogy válaszolni is fogok erre a kérdésre Malfoy. - fordult meg Dorothy majd már indult is a lányok szobái felé amikor Draco feltett egy újabb kérdést. 

– Akkor inkább azt kérdezem, hogy miért pont egy olyan könyvet olvasol, amiből a kígyók nyelvén lehet tanulni? 

Dorothy megtorpant de nem fordult meg, egy pillanatig válaszolni akart. El akarta mondani Draconak, hogy mit akar ezzel elérni, hogy ki miatt teszi. Aztán inkább továbbállt, hiszen miért is kellene elmondani bármit Draconak? Miért is kellene magyarázatot adnia neki? Hiszen semmi közük egymáshoz azon kívül, hogy mind a ketten mardekárosok. 

Aznap este Draco idegesen forgolódott az ágyában, hiszen nem kapott választ Dorothytól, és csak remélni tudta, hogy a Weasley lány nem sántikál semmi rosszban. Vagy ami még rosszabb, attól félt, hogy Potter keverte a lányt bele valamibe, ahogyan azt eddig is tette minden éven. 

***

Kedden délelőtt volt a griffendél és a mardekár közös dupla bájitaltan órája. Dorothy mint mindig most is legelöl foglalt helyet, mellette Ron, majd Harry és úgy Hermione. Ám a bal oldalán Draco széke egésze sokáig üresen állt. Amikor a szőke fiú megérkezett, keze vastagon be volt bugyolálva és fel is volt kötve. Dorothy csak a szemét tudta forgatni azon a jeleneten amíg Draco beszenvedte magát a pinceterembe. Szívesen világgá kürtölte volna, hogy Malfoynak semmi baja, de tisztában volt vele, hogy ezt az összes griffendéles tudja, a mardekárosok pedig higgyenek amit csak akarnak.