A mardekáros Weasley (Befejezett)

60. fejezet

Harry alaposan körülnézett, pálcáját maga elé tartva, készen arra, hogy védekezzen ha szükséges. Már két hete, hogy visszatértek Ronnal és Tracey-vel a halálfaló vadászatra. Ugyanennyi ideje tért vissza Dorothy a többiekkel a Roxfortba. A szemüveges fiú Dorothy engedélyével elmondta Tracey-nek, hogy szétmentek, a lány ezt szomorúan hallotta, de örömmel fogadta, hogy ők ketten továbbra is barátok. 

A fiú kissé idegesen lépett be a sátorba, már csak három halálfaló maradt. A Lestrange testvérek és Yaxley azonban sehol nem tűntek fel, és kezdtek kifogyni a lehetséges búvóhelyekből.

– Biztos, hogy van még valahol ingatlanuk. - hajolt elgondolkodva egy pergamentekercs felé Tracey. 

Ron a lánnyal szemben ült az étkezőasztalnál, és lemondóan a fejét ingatta. 

– Kingsley mindent átnézett, de ennyi, nincs több ingatlan, vagy birtok a Lestrange család nevén. 

– És Yaxley? - kérdezte felkapva a tekintetét a lány, közben Harry helyet foglalt barátja mellett. 

– Egyetlen háza volt, és azt is már más használja. - ingatta a fejét Harry. 

– Mardekárra! - mordult fel Tracey és az asztalhoz vágta a pergamentekercset - Nem tűnhettek el a föld színéről teljesen! 

– Minket sem találtak meg tavaly. - vont vállat Ron. 

– Az teljesen más Weasley. - könyökölt az asztalra Tracey magabiztosan mosolyogva - Én tavaly nem kerestelek titeket. 

– Nem mintha kerestél volna változott volna valami. - vágott vissza Ron. 

– Azt csak hiszed, vörös barátom. - Tracey hátradől a széken és ismét a kezébe vette a pergament - Valamit nem veszünk észre. 

– Olyan vagy mint Hermione. - jegyezte meg nosztalgikus mosollyal Harry - Ő is mindig csak  bújta a könyveket hátha talál bennük valamit. Pedig már vagy százszor elolvasta őket. 

Tracey kedvesen felmosolygott Harryre, majd ismét a sorokat kezdte bújni. Harry és Ron összenéztek, majd a vörös hajú varázsló elindult a sátor bejárata felé, rajta volt a sor, hogy körbenézzen egy kicsit. Harry is felállt, ő azonban az ágyak felé ment. Aludni azonban nem tudott, gondolatai közé ugyanis egyfolytában befurakodott a gondolat, miszerint a három szökevény rosszban sántikál. 

***

Dorothy éppen a kis laborjában tevékenykedett, ugyanis Madam Pomfrey kifogyott a Kalapkúra-bájitalból. Egyszerre három üstben is rotyogott a már félkész bájital amikor kopogtattak. A vörös lány, mivel éppen nem kellett semmit csinálnia a főzetekkel kisétált, és a nappaliba nyíló ajtóhoz lépett. 

– Szia. - köszönt neki Hermione - Nem zavarlak? 

– Dehogy is. - legyintett a vörös lány - Gyere be nyugodtan. 

Dorothy odébb állt, hogy griffendéles barátnője beléphessen a szobába, majd bezárta a lány után az ajtót, és visszaindult a labor felé. 

– Kalapkúra-bájitalt készítek. - mondta a kissé zavarban álldogáló Hermionének - Van kedved segíteni? 

Hermione bólintott, így már ketten tértek vissza a kis laborba. Dorothy az üstök felé hajolva ellenőrizte azok állapotát, majd felnézett a még mindig kissé bizonytalan griffendélesre. 

– Baj van? 

– Nem, nem, dehogy. - rázta a fejét hevesen a lány és körbenézett - Tudod, én soha nem jártam itt, kicsit zavarbaejtő belegondolni, hogy nem is olyan régen még Piton professzor élt itt.