Lassan elérkezett a téli szünet, és mindenki nagy örömére az iskolai vezetés egy újabb roxmortsi kirándulást iktatott be, a szünte előtti utolsó hétvégére. Dorothy ezúttal nem a Szellemszálláshoz ment, hanem beült a Három Seprűbe, és egy kupa vajsört szürcsölgetve gondolkozott, amikor is Hermione és Harry foglaltak mellette helyet.
– Hát te? - kérdezte döbbenten a bozontos hajú, szemüveges fiút.
– Fred és George segítettek kijutni. - vont vállat Harry.
– Áh, a térkép hát igen. - vigyorodott el sunyin Dorothy - Egyszer megmutatták nekem is, de nem adták nekem. Mázlista vagy.
– Dehogy is. Felelőtlenség volt ide kijönnie, bármi történhet. - magyarázta kissé idegesen Hermione.
– Ne aggódj, ekkora tömegben még Black sem tudna feltűnés nélkül mellénk osonni. - mondta szinte unottan Dorothy.
Közben Ron is helyet foglalt mellettük, és lerakott egy-egy kupa vajsört Harry és Hermione elé.
– Boldog karácsonyt! - emelte kupáját Ron.
Dorothy is felemelte a félig már üres vajsörös kupáját, majd egy jó nagyot bele is kortyolt. Harry arcát figyelte, ahogy a fiú egy pillanatig lehunyt szemekkel élvezte a vajsört. Ekkor hűvös légvonulat csapott mind Harry, mind Dorothy arcába. Dorothy kíváncsian fordult a Három Seprű ajtaja felé ahol először McGalagony alakja tűnt fel. Nyomában Flitwick professzor utána pedig Hagrid lépett be a kocsmába. Ám Hagrid valakivel éppen egy élénk beszélgetést folytatott. Ron és Hermione azonnal Harryre vetette magát, és az asztal alá tuszkolták a fiút. Közben Dorothy és Hermione egy pillanatra összenéztek, majd Dorothy halkan motyogni kezdett.
– Mobiliarbus!
A mellettük álló karácsonyfa néhány centire a levegőbe emelkedett, és elindult balra. Mikor az asztaluk elé ért, halk puffanással lazuttyant, eltakarva őket a közeledők szeme elől. Dorothy látta ahogy Madam Rosmerta a Három Seprű tulajdonosa a mellettük lévő asztal felé lépdel, ahol a tanárok és a Hagriddal beszélgető férfi ültek.
– Egy kis pohár violalikőr…
– Én kérem. - szólt McGalagony.
– Két liter forralt mézbor…
– Ide nekem, Rosmerta! - hallatszott Hagrid hangja.
– Meggyszörp és szódavíz jéggel és ernyővel…
– Mmmm! - Flitwick professzor sóvárogva cuppogott.
– Ezek szerint a ribizlirum az öné, miniszter úr.
– Köszönöm, Rosmerta kedves. - mondta Caramel - Mindig nagy öröm számomra, ha láthatom magácskát. Meghívhatjuk egy italra? Üljön le hozzánk, ha van ideje…
– Köszönöm, miniszter úr.
Dorothy feszült figyelemmel követte végig a kocsmáros nő útját, majd mikor az helyet foglalt kicsit közelebb húzódott a szomszédos asztalhoz, hátha meghallhat valami fontos dolgot.
– No és mi szél hozta ide mifelénk, miniszter úr? - kérdezte Madam Rosmerta.
Caramel szétnézett mielőtt válaszolt volna.
– Mi más, mint Sirius Black. - felelte fojtott hangon a miniszter - Felteszem, kegyed is hallott róla, mi történt Halloweenkor az iskolában.
– Hallottam pletykálni ezt-azt. - ismerte be Rosmerta.
– Szétkürtölted az egész kocsmában, Hagrid? - bosszankodott McGalagony.
– Ön szerint Black még mindig a környéken bujkál, miniszter úr? - suttogta a kocsmáros.
YOU ARE READING
A mardekáros Weasley (Befejezett)
FanfictionMi lenne, ha Ronnak lenne egy ikertestvére? Egy rövid vörös hajú, lány. Aki szeret olvasni, sok időt tölt Percyevel, akivel a családban talán ő ért igazán szót. Aki képes Ront sakkban legyőzni, és aki a mardekárba kerül. Milyen élete lenne egy Weas...
