A mardekáros Weasley (Befejezett)

32. fejezet

Az idő gyorsan repült és elérkezett az a nap is amikor a bajnokok megtudják mi lesz az utolsó próbán. Aznap este Dorothy nagyon nyugtalan volt, úgy érezte már megint valami olyan történik ami csak közelebb hoz valami nagyon rossz dolgot. Másnap reggel megtudta, hogy Harry összefutott Kuporral aki összefüggéstelenül beszélt és végül eltűnt. 

– Két lehetőség van. - szólt homlokráncolva Hermione - Vagy Mr. Kupor támadta meg Viktort, vagy valaki más támadta meg mindkettőjüket, amikor Viktor nem figyelt oda. 

– Biztos, hogy Kupor volt. - vágta rá Ron - Különben miért tűnt volna el? Megtámadta Krumot és kereket oldott. 

– Nem hinném. - rázta a fejét Harry - Nagyon ki volt készülve...Járni is alig tudott, nemhogy dehoppanálni vagy ilyesmi.

– Hányszor kell még elmondanunk nektek, hogy a Roxfort területén nem lehet dehoppanálni! - förmedt rá a fiúra Dorothy.   

Sajgott a feje a rengeteg gondalottól és már kezdett nagyon elege lenni abból, hogy valamit nem vesz észre. 

– Na jó, mondok mást! - szólt izgatottan Ron - Krum megtámadta Kuport, nem, nem, várjatok, aztán elkábította saját magát! 

– Mr. Kupor pedig köddé vált, igaz? - fintorgott Hermione. 

– Ja, tényleg...

Dorothy aggódva nézett körbe a griffendél klubhelyiségében. Valamit nem veszek észre. De mi az a valami? Merlin szakállára, miért nem tudok rájönni? 

Aznap este Dorothy összeszedte minden gondolatát az üggyel kapcsolatban. Mordon furcsán ismerős szagú laposüvege, Harry benevezése a tusára, Kupor eltűnése,megbolondulása, majd újbóli feltűnése. Kupor elrontott valamit, Voldemort erősebb lett, valahogy talán ide kapcsolódik Kupor fia is és az eltűnt minisztériumi boszorkány Bertha is. Valamit nem vesz észre, valami nagyon fontos dolgot. 

Néhány nappal később Harry elaludt jóslástanon és furcsa álmai voltak, majd Dumbledore irodájában megnézett párat az igazgató emlékei közül. Még több fontos dolog és Dorothy valahogy még mindig nem találta meg azt a bizonyos valamit ami minden kérdésre választ adhatott volna. 

***

Nem sokkal az utolsó próba előtt, Dorothy éppen Dracot kereste a fiú ugyanis kölcsönkérte a mágiatörténet jegyzeteit és még nem adta vissza neki. Ugyan a mardekáros lányt most nagyon sok minden jobban érdekelte mint a vizsgák azért mégsem akart rosszul teljesíteni. Piton professzor óráira is készülnie kellett, hiszen a férfi a vizsgák közeledtével sem volt hajlandó megkönnyíteni Dorothy dolgát. Harry szerint Piton professzor halálfaló volt, és ezt elmondta Dorothynak is. A mardekáros lány először szembesíteni akarta ezzel professzorát, aztán mégsem tette. Ő bízott a férfiban és nem érdekelt, hogy halálfaló volt-e vagy sem. Most segít neki, most az ő oldalukon áll és Dorothynak ez volt a lényeg. 

A parkban egy fa tövében ott állt Draco egyik kezét az arca elé tartva beszélt, mellette pedig Crak és Monstro álltak őrt. Dorothy mit sem sejtve lépett a három fiú felé, habár Monstro nem igazán akarta az időközben elhallgatott Draco közelébe engedni. Dorothy jobban szemügyre vette a szőke fiút és észrevett egy bogarat a fiú kezén. Homlokráncolva szugerálta a bogarat, majd döbbenten Dracora nézett, aztán vissza a bogárra. 

– Szóval tényleg animágus. - nyögte ki végül csodálkozva mire Draco arca elsápadt - Pedig ezt az opciót elég hamar elvetettem. 

Egyenesen a bogárra nézett aki pedig őt nézte. Legszívesebben lecsapta volna, de türtőztette magát és mosolyogva Dracohoz fordult. A fiú arca a szokásosnál is sápadtabb volt és éppen azon gondolkodott, hogy milyen feliratot szeretne majd a sírkövére.