A mardekáros Weasley (Befejezett)

58. fejezet

Az első pár hét szinte észrevétlenül elrepült. Dorothy a tanulásba menekült a rémálmai elől, és többé nem felejtette el elalvás előtt kiszórni a némító bűbájt a szobájára. Ha felriadt egy-két órára kiszökött a birtokra, majd visszatért szobájába és Piton professzor kényelmes kanapéján üldögélve olvasgatta tankönyveit. Ám a kialvatlanság meglátszott rajta, ahogy társain is. Draco, Astoria, Blaise, Theodore és Hermione szemei alatt is feltűntek a sötét karikák. A mardekáros lánynak volt egy olyan sejtése, hogy Ginny, Evie és Finn is hasonló állapotban lehetnek mint ők, de rajtuk még nem látszottak ennek jelei. 

Maga az iskola egész érdekes átalakuláson kezdett átmenni, Dorothy egyre többször figyelt fel arra, hogy mardekáros diákok ülnek más házak asztalainál, vagy éppen hugrabugos, hollóhátas és griffendéles diákok ülnek a mardekár asztalánál. Legjobb példa a jelenségre Neville, Luna és Ginny hármasa volt, akik valamilyen oknál fogva az első tanítási nap után szinte minden étkezést a mardekár asztalánál fogyasztottak Dorothy és barátai társaságában. Legtöbbször Hermione is csatlakozott hozzájuk, de ő tisztes távolságot tartott Dracotól, aki azonban meglehetősen visszafogottan viselkedett új étkezőtársai között. 

Pansy, Mark és Crystal, a három új tanár brillírozott. Mindegyiküket szerették a diákok, és fiatalságukkal megújították a Roxfort kissé korosabb tanári karának komor hangulatát. Többször lehetett vidáman társalogva látni őket idősebb kollégáik között, akik úgy néztek rájuk néha mintha három diákot néznének. Crystal vált Dorothy egyik legújabb kedvenc tanárává, a nő ugyanis mint kiderül, nem kevésbé rajong a muglikért mint ő maga, így szinte minden óra után Dorothy még ott maradt egy kicsit beszélgetni a nővel. Pansy jelét sem adta, hogy bizonytalan lenne, lendületesen tanított, óráin mindenki fegyelmezett és csendes volt. Jóllehet, Dorothy néha olyan tanítási módszereket vélt felfedezni barátnője óráin amiket Piton alkalmazott. Parkinson professzor, ugyan nem hagyta figyelmen kívül, ha egy mardekáros rendetlenkedett az óráin, de egy griffendélesnek hamarabb került a rendzavarás pontokba, mint egy mardekárosnak. Mark, mint kiderült az elmúlt egy évben szinte minden idejét átváltoztatástani kutatásoknak szentelte, így profi szinten értett a munkájához. Diákjainak próbálta a lehető legtöbb feladatot adni, ami miatt nem kedvelték azok akik nem szerettek házi feladatot írni. Óráin azonban türelmes volt, és fáradhatatlanul mondta el újra és újra az anyagot, ha valaki nem értette. 

Nem minden volt azonban olyan tökéletes mint azt szerették volna. Hermione, Theodore és Dorothy egyre feszültebbek lettek. Nem érkezett ugyani levél sem Tracey, sem Harry, sem pedig Ron aláírásával. A három ifjú auror nem adott magáról jelet hetek óta, és ez szörnyen aggasztotta párjaikat. Jóllehet, Dorothy számított erre, mégis, az, hogy a többiek sem írtak semmit aggodalomra adott okot. 

Egyik héten aztán sötét varázslatok kivédése óra végén Pansy marasztalta Hermionet, Lunát, Ginnyt, Astoriát és Dorothyt. A lányok érdeklődve torpantak meg, de tanáruk és barátnőjük nem mondott semmit, amíg be nem zárult az utolsó távozó diák mögött az ajtó. 

– Nem mehet ez így tovább lányok. - mondta határozottan ezzel még jobban összezavarva a jelenlévőket, kivéve Lunát aki valamiért egyetértően bólogatni kezdett. 

– Mire gondolsz pontosan? - kérdezett vissza kissé barátságtalan hangnemben Hermione.

Ginny könnyebben elfogadta Dorothy barátait, és szívesebben beszélgetett velük mint Hermione. Jól lehet az iskolaelső sem tett semmi goromba vagy sértő megjegyzést a mardekárosokra, tisztán éltek még benne a múlt emlékei, és nehezen felejtette el azokat. 

– Kell egy csajos este. - jelentette ki határozottan Pansy - Holnap úgyis péntek van. McGalagony már engedélyt adott rá, hogy a szobámban fogadjalak benneteket takarodó után, és Daphne is ráér.