A mardekáros Weasley (Befejezett)

15. fejezet

Mikor kinyílt McGalagony szobájának ajtaja, mindenki csak csendben meredt az ajtóban állókra. Dorothy rögtön észrevette szüleit de tekintete Dumbledore-on akadt meg. 

– Ginny! - sikított fel hirtelen Mrs. Weasley. 

A Weasley szülők azonnal legkisebb gyermekükhöz rohantak, majd szinte rávetették magukat a griffendéles lányra. 

Dorothy észrevette, hogy nem csak ő figyeli a kandallópárkány mellett álló öreg varázslót, hanem Harry tekintete is arra tévedt. Ám a következő pillanatban, a mardekáros lány, és a két griffendéles fiú eltűt Mrs. Weasley ölelő karjai között. 

– Megmentettétek! Megmentettétek! De hát hogyan? Hogyan sikerült? 

– Erre, azt hiszem, valamennyien kíváncsiak lennénk. - jegyezte meg McGalagony professzor. 

Harry először Dorothyra nézett. A mardekáros lány, bűnbánóan hajtotta le a fejét, hiszen tudta, hogy eljött a pillanat amikor mindent el kell mondania. Ám mielőtt elkezdhette volna vallomását, Harry beszélni kezdett. Abban a pillanatban Dorothy szívéről egy pillanatra leesett a kő, azonban tudta, hogy ami késik nem múlik. Harry csak beszélt és beszélt, és elmondta a történetet egészen addig, hogy hogyan jöttek rá hol van a bejárat. 

– Eddig világos. - bólintott McGalagony, mikor Harry szünetet tartott - Kiderítették, hogy hol van a bejárat. Hozzáteszem, közben megszegték a házirend szinte összes szabályát. De hogy a csudába sikerült élve kijutniuk onnan? 

Így hát Harry folytatta a történetet, közben egy szót sem ejtve arról, hogy Dorothyt vagy Ginnyt megígézte volna egy ötven éves napló. 

– Engem az érdekelne a legjobban, - szólalt meg szelíden Dumbledore mikor Harry befejezte a beszédet - hogy miként tudta Voldemort megigézni Dorothyt és Ginnyt, mikor szavahihető forrásból úgy tudom, hogy jelenleg az albániai erdőkben bujkál. 

– Mi-mi-micsoda? - hebegett Mr. Weasley - Tudodki? Me-megigézte Dorothyt és Ginnyt? Dehát a lányok nem...ők sosem...vagy talán igen? 

Dorothy arca olyan hirtelen változott a hajával egyenlő színűvé, hogy azt bármelyik kaméleon megirigyelte volna, ám szerencsére Harry azonnal magyarázni kezdett. 

– Ez a napló volt az oka. - mondta, miközben átnyújtotta a naplót Dumbledorenak - Denem írta, tizenhat éves korában. 

– Zseniális. - mormolta elismerően a professzor miközben átvette a naplót - Hiába, ő volt minden idők legtehetségesebb roxforti diákja. - majd a Weasley szülők felé fordult - Igen kevesen tudják, hogy Voldemort nyagyurat egykor Tom Denemnek hívták. Ötven éve én magam is tanítottam őt itt, a Roxfortban. Miután elvégezte az iskolát, nyoma veszett...beutazta a nagyvilágot...elmélyült a sötét tudományban, összeállt a mágusvilág söpredékével, s oly sok veszélyes, ördöngös átváltozáson ment keresztül, hogy mikor újra felbukkant, immár Voldemort nagyúrként, alig lehetett ráismerni. Az emberek többségének meg sem fordult a fejében, hogy Voldemort azonos lehet azzal az okos és szép arcú fiúval, aki hajdan iskolaelső volt a Roxfortban. 

– De hát Dorothynak és Ginnynek, - szólalt meg Mrs. Weasley - a mi lányainknak mi közük volt hozzá? 

– A naplója! - fakadt ki Ginny mielőtt Dorothy megszólalhatott volna - Egész évben írtam a naplójába, és ő mindig válaszolt nekem…

– Nem egész évben. - vágott közbe Dorothy így magára vonva mindenki figyelmét - Észrevettem a naplót már az Abszol úton Ginny üstjében. - egy pillanatig elgondolkozott rajta, hogy hozzátegye-e, hogy Mr. Malfoy rakta oda, de végül nem mondta el - Láttam amikor otthon írt a naplóba, és éreztem, hogy valami nem stimmel azzal a naplóval. Így az első merénylet után elloptam Ginnytől a naplót. - Mrs. Weasley a szája elé kapta a kezét - Attól a naptól kezdve én írtam a naplóba, ám hibát vétettem. Leírtam neki, hogy szerintem köze van a merénylethez. Túl veszélyes lett volna ezek után engem használnia a következő merénylethez. Ezért megigézett, én pedig visszaadtam Ginnyenk a naplót. Mikor Hermione rájött mi rejtőzik a Kamrában én is rájöttem, és utána már azt is megtudtam ki is az a Tom Denem valójában. De nem mertem senkinek szólni, hiszen ha megtudják, hogy Ginny miattam került a Kamrába biztos, hogy megutálnak. Hiszen mardekáros vagyok. - csordult le az első könnycsepp Dorothy arcán.