A mardekáros Weasley (Befejezett)

33. fejezet

A nyári szünet második napján Dorothy-nak fogalma sem volt mit kéne kezdeni magával. Szeretett volna gyakorolni ahogy az iskolában is tette Piton felügyelete mellett, de mivel még kiskorú volt, nem tehette meg ezt az iskolán kívül. Bájitalokat ugyan főzhetett volna, de attól az első alkalommal eltiltotta volna az anyja amint észreveszi, hogy mit csinál a lány. Végül aztán úgy döntött olvasni fog hátha akkor gyorsabban telik majd az idő és hamarabb visszamehet majd a Roxfortba. Mikor ebédidőben megjelent Mordon, Dumbledore, Lupin és egy fiatal boszorkány döbbent és kíváncsi lett egyszerre. Anyja ellenben olyan képet vágott, mintha valami rossz hírt hoztak volna a vendégek akiket leültetett a konyhában az asztal köré. Dumbledore ragaszkodott hozzá, hogy a Weasley család összes jelenleg otthon tartózkodó tagja legyen jelen a beszélgetéskor, így a népes kis család tagjai is befészkelték magukat az így igencsak szűkösnek tűnő konyhába. 

– Először is elnézést kérek, hogy ebédidőben zavarjuk a családjukat, Molly és Arthur, de fontos ügyben érkeztünk. - kezdett bele az igazgató - A gyerekek még nem tudnak róla, de létezik egy titkos társaság, melynek tagjai azért harcolnak, hogy Voldemort ne kerülhessen ismét hatalomra. - Dorothy felé fordult akinek arcán egyáltalán nem látszott, hogy hallotta már ezt egyszer - A Főnix Rendjét jómagam alapítottam és én vagyok a vezetője is. Arthur és Molly is tagjai a Rendenk, ahogy Alastor, Remus és Nymphadora is. - Dorothy látta, hogy a fiatal boszorkány grimaszol egyet a neve hallatán - Nemrég új főhadiszállásra tettünk szert Sirius Black jóvoltából, és már le is védtük a helyet a Fidelius bűbájjal. Sajnos azonban a ház egyenlőre elég rossz állapotban van, így arra szeretném kérni mindnyájukat, hogy a nyárra költözzenek oda, és segítsenek kitakarítani a főhadiszállást. Ha lehetséges minél hamarabb csomagoljanak össze, és költözzenek. 

Dorothy alig akart hinni a fülének, költözniük kell, méghozzá minél hamarabb. Nem igazán fűlött a foga a takarításhoz, de így legalább el tudja majd terelni a figyelmét.

– Valamint, arra szeretnélek kérni titeket, - fordult most a gyerekek felé - hogy Harrynek, ne írjátok meg, hogy mit csináltok. Ne említsétek neki a Főnix Rendjét. 

– Miért ne? - kérdezte őszinte döbbenettel a hangjában Dorothy - Ha valaki, akkor Harry szerintem megérdemli, hogy tudja mit művel Voldemort, és hogy mi mit lépünk ellene. 

– Te nem lépsz semmit sem kisasszony. - rótta meg azonnal az anyja - Te is gyerek vagy még, akárcsak Harry. Nektek még nem kell a felnőttek dolgaival foglalkozni. 

– Ami azt illeti, - köszörülte meg torkát Dumbledore - egyéb ügyekben is segítségre szorulunk a takarításon kívül. - Mrs. Weasley döbbenten és érdeklődően fordult az igazgató felé - Mivel a Rend egyetlen bájitalmestere jelenleg egy nagyon fontos feladatot teljesít mely mellett nem-igen jut másra ideje. Szükségünk van valakire, aki folyamatosan feltölti a Rend bájtal készleteit. 

– Szívesen segítek, habár nem igazán értek az ilyesmihez…- kezdett bele Mrs. Weasley, de Dumbledore felemelte a kezét ezzel elhallgattatva a nőt. 

– Perselus szerint az egyetlen aki képes majdnem olyan tökéletesen elkészíteni a szükséges bájitalokat mint ő, az Dorothy. 

Mr. és Mrs. Weasley döbbenten néztek idősebbik lányuk felé, a többi Weasley gyerek arcára inkább egy csalódott grimasz került, sejtették hova fog kifutni ez a beszélgetés. 

– Dorothy még gyerek, Dumbledore. - kezdett ellenkezni Mrs. Weasley, de az igazgató ismét félbe szakította. 

– Természetesen nem óhajtom felvenni őt a rend tagjai közé, ám a segítségére most igencsak nagy szükségünk van. Mindössze annyi lenne a feladata, hogy megfőzi azokat a bájitalokat amelyekre szükségünk van. Nem vonnánk be a megbeszélésekbe.