A mardekáros Weasley (Befejezett)

1. fejezet

Dorothy álmosan pislogott ki az ablakon, legnagyobb sajnálatára a nyár utolsó hetére megbetegedett, így egyetlen társasága a szobában ikertestvére Ron, Makesz nevű patkanya volt. Ginny egész nap édesanyjuk körül legyeskedett, a fiúk pedig hol a ház körül ügyködtak, hol Percyt figurázták ki, máskor pedig elvonultak kviddicsezni. A lány szemei már majdnem lecsukódtak, mikor valaki halkan kopogtatott a szoba ajtaján. 

– Szabad. - mondta olyan hangosan ahogy csak tudta. 

– Dorothy drágám. - lépett be a szobába széles mosollyal Molly Weasley - Hogy érzed magad? Nem vagy lázas? - majd kezét legidősebb lánya homlokára szorította. 

– Már jobban vagyok. Ha alszom egy kicsit utána biztos nem lesz már semmi bajom. - mondatát pedig egy ásítással zárta. 

– Akkor hagylak is pihenni. - lépett hátrébb az ágytól az anyuka. 

Dorothy végig követte tekintetével anyja távozását, majd újra az ablak felé fordult, néhány perccel később pedig már aludt is. 

Mikor végre újra felébredt, odakint már kezdett sötétedni, az ajtóban pedig kishúga Ginny jelent meg. 

– Jó, hogy felébredtél. Anya azt üzeni, hogy ha jobban vagy akkor gyere le mert kész a vacsora. - majd már távozott is. 

Dorothy nagy nehezen kikászálódott az ágyból, majd lassú léptekkel lebaltatott az étkezőbe. Elfoglalta helyét Percy és Ron között, majd kicsit kedvtelenül látott neki az egyébként ínycsiklandozó ételnek. 

– Olvastad a könyveket amiket ajánlottam? - fordult húgához Percy. 

– Igen, mindegyiket olvastam. - felelte büszkén a lány - Sőt, azok után, hogy Fred és George meséltek Piton professzorról, úgy döntöttem átolvasom a bájitaltan tankönyvet is. 

Az ikrek rosszallóan ingatták fejüket Ronnal együtt, Percy azonban büszkén mosolygott húgára. Dorothy volt az egyetlen a családban aki elmondhatta magáról, hogy nagyon is közel áll Percyhez. Rajta kívül ugyanis egyik Weasley csemete sem tudta sokáig elviselni a fiú fontoskodó stílusát. 

– Fevinted hoba fogunk kevülni? - kérdezte teli szájjal Ron. 

– Eddig mindenki a griffendélbe került. - felelte a lány, de hangján hallani lehetett, hogy visszafolytja a nevetést - Szerintem ez így is marad, és mind a ketten oda fogunk kerülni. 

– Én a mardekáron kívül mindenhová szívesen mennék. - nyelte le Ron az ételt. 

– Ha egy olyan tehetséges boszorkány mint Dorothy hozzánk kerül, az biztosíthatja az év végén a griffendélnek a házkupát. - jegyezte meg Percy. 

Dorothy szerényen elpirult, majd figyelmét inkább az ételnek szentelte. A vacsora végeztével segített anyjának leszedni az asztalt, majd a tányérokat a mosogatóba tette. Ekkor érkezett haza édesapja, aki hatalmas, szívből jövő mosollyal ajándékozta meg legidősebb lányát. 

– Szervusz Dorothy. Jobban vagy? 

– Igen, már sokkal. - mosolygott apjára a lány - De ha nem haragszol még össze szeretnék pakolni. Tudom, hogy csak két nap múlva megyünk de az eddigi éveket elnézve mindig késésben voltunk. Ha rajtam múlik, nem rám fog várni az egész család. 

– Akkor szerintem pakolj össze Ron helyett is. - jegyezte meg az ebédlőben olvasgató Percy. 

– Nem is olyan rossz ötlet. 

Dorothy felcaflatott a Ginnyivel közös szobájába, kishúga fáradtan, szinte már csukott szemekkel feküdt az ágyán, így nem akarta zavarni. Mikor végzett a pakolással,úgy döntött tényleg kicsit összerámolja ikertestvére holmiját. Halkan bekopogott Ron szobájába, ahonnan egy álmoskás "Szabad" hallatszott ki. Ám mikor ikerhúga belépett a szobába Ron úgy pattant ki az ágyból,mintha parazsat tettek volna alá.