A mardekáros Weasley (Befejezett)

6. fejezet

Másnap Dorothy megtudta, hogy Hagrid bizony szerzett magának egy sárkánytojást, és ki is szándékozik kelteni azt. Ezt persze a lány teljes mértékben ellenezte, mivel azonban ő kevésbé volt jóban az óriással és nemigen járt le hozzá a három griffendélessel, így nem volt beleszólása a dologba. 

Néhány nappal később Dorothy szokásához híven odaült a griffendél asztalához reggelizni. Testvére furcsamód feldagadt keze azonban aggodalommal töltötte el. 

– Mi van a kezeddel? - ráncolta a homlokát Dorothy, és már nyúlt volna az említett testrészét, de Ron gyorsan elkapta a kezét és az asztal alá dugta. 

– S..semmi. Megharapott egy kutya. - felelte egyre jobban pirulva a fiú. 

– Te sem gondoltad komolyan, hogy ezt el fogom hinni. - pislogott komoran testvérére a lány - Az a sárkány harapott meg ami Hagridnál van, igaz? - vonta fel egyik szemöldökét, mire Ron csak bólintott egyet - Menj fel a gyengélkedőre! A norvég sárkányok harapása mérgező. Nem is értem miért nem néztetek utána, ha már pátyolgattok egyet. 

– Ez most nagyon Hermionés volt ugye tudod? - kuncogott Harry. 

– Na és aztán? Én legalább megkerestem minden információt erről a kis bestiáról. Igazából csodálkozom is, hogy Hermione nem olvasott utána a dolognak. - nézett most a lányra Dorothy, mire Hermione csak zavartan elpirult. 

Ron azonban ezek után is makacsul ragaszkodott hozzá, hogy ő bizony nem megy el a gyengélkedőre, így Dorothy aggódva indult el az órájára. Délután azonban Malfoy lépett a lány elé, egy könyvet és egy levelet tartva a kezében, arcán diadalmas vigyorral. 

– Hé, Weasley! - szólt a lány után - Csak gondoltam szólok neked, hogy a bátyádat és a két barátját ma este ki fogják csapni az iskolából. - lengette meg a kezében lévő levelet. 

– Valaki eltalálta a fejed egy gurkóval Malfoy? - kérdezte Dorothy. 

– Olvasd el és mindent meg fogsz érteni. - adta át Malfoy a lánynak a levelet. 

Dorothy szinte azonnal felismerte Charlie írását, és minél tovább olvasta a levelet, szemei annál jobban kidülledtek. Olyan görcsösen szorította a kis papírdarobot, hogy félő volt eltépi azt. 

– Ezt meg honnan szerezted? - kérdezte halkan, remegő kezekkel. 

– Weasley, csak nem ideges vagy? - cukkolta őt a fiú. 

– Azt kérdeztem honnan szerezted ezt a levelet Malfoy!? - fakadt ki a lány és dühösen a szőke fiú szemébe nézett. 

– Ugyan, ugyan, Dorothy. - váltott mézesmázos hangra Draco - Nem kell aggódni, téged nem árullak majd be. - aztán olyan közel hajolt a lány füléhez, hogy Dorothy érezte ahogy Malfoy levegőt vesz - Miért árulnám be a kedvenc Weasleymet? 

Dorothy nem tudta, hogy zavarba jöjjön és elpiruljon, vagy mérges legyen és megüsse Malfoyt. Végül azonban egyik sem következett be, mivel a fiú kajánul vigyorogva otthagyta őt. 

***

Dorothy aznap este nem ment aludni, hiába hívták őt Pansyék. Megvárta amíg Malfoy elindul meglesni Harryt, majd utána osont. Azonban arra nem számított, hogy McGalagony szinte azonnal kiszúrja őket. A tanárnő fülöncsípte a fiút, majd szinte azonnal kiszúrta Dorothy vörös kobakját. Őt magát, McGalagony nem a fülénél fogva vezette, csak maga mellé parancsolta és elindult a két mardekárossal az irodája felé. 

– Ezért nem marad el a büntetésetek! - kiabálta - És fejenként húsz pontot levonok a mardekártól! - Dorothy úgy érezte, mintha valaki a karjára simított volna, de amikor körbenézett nem látott senkit - Honnan veszik a bátorságot, hogy az éjszaka közepén itt csatangoljanak!?