A mardekáros Weasley (Befejezett)

23. fejezet

Dorothy abban reménykedett, hogy amint fény derül az igazságra, a három griffendéles belátja, hogy nincs igazuk Siriussal kapcsolatban, ám miután a trió túlesett a kezdeti sokkon, a mardekáros lány minden reménye elszált. 

– Maguk megőrültek. - vetette oda a két férfinak Ron, húgára rá sem nézve.

– Ez nevetséges! - motyogta Hermione. 

– Peter Pettigrew meghalt! - csattant fel Harry, majd Blackre mutatott - Ő ölte meg, tizenkét évvel ezelőtt!

– Meg akartam ölni. - szólt Black vicsorogva - De a kis Peter kifogott rajtam...De most nem menekül!

Sirius rávetette magát Makeszra, vagyis jobban mondva a Makeszt szorongató Ronra. Dorothy aggódva ugrott a férfi után és szinte azonnal rángatni is kezdte. A férfi ugyanis pontosan Ron törött lábára érkezett. 

– Sirius, ne! - szólt rá erélyesen a lány, közben Lupin is a segítségére sietett. 

– Várj! Nem ölheted meg csak így! Meg kell érteniük...Meg kell magyaráznunk!

– Majd megmagyarázzuk utána! - hörögte Black. 

Dorothy védelmezően beállt Sirius és Ron közé, no persze nem a patkányt, hanem törött lábú testvérét akarta védeni a heves férfitól. Kezdte úgy érezni, hogy ennek a napnak sosem lesz vége, és egyre jobban felidegesítette, hogy testvére és barátai még neki sem hisznek. 

– Joguk van megtudni az igazságot… - zihálta Lupin - Peter évekig on patkánya volt! Vannak részletek, amiket még én sem értek! És Harrynek...Harrynek tartozol az igazsággal, Sirius!

Sirius kicsit lenyugodott azonban még mindig szikrázó szemekkel meredt a Ron kezében vergődő patkányra.

– Nem bánom, Remus. - szólt Sirius - Mondd el nekik, amit akarsz. De ne húzd sokáig az időt. El akarom követni végre a gyilkosságot, amiért börtönbe kerültem…

– Ezek komplett bolondok mind a ketten. - szólt kétségbeesetten Ron - Nekem elegem van ebből. Elmegyek. 

Ron nagy nehezen felállt, Dorothy pedig abban a pillanatban nagyon szerette volna megütni a testvérét. Nem értette, hogy mégis miért van az, hogy ő mint “gonosz” mardekáros képes megbízni az emberekben, míg a “bátor” griffendélesek reszketve akarnak menekülni egy szimpla kis beszélgetés elől. Egyszerűen nem értette, hogy a három griffendéles miért nem hisz Lupin szavának. Az, hogy a professzor vérfarkas szerinte nem befolyásolja az őszinteséget, de úgy tűnt a griffendélesek pont ezt gondolták. 

– Végig fogsz hallgatni. - szólt csendesen Lupin Makeszra szegezett pálcával - És jó erősen fogd Petert, amíg beszélek.

– Ő NEM PETER, HANEM MAKESZ! - kiabálta Ron, ám sajnos annyit ügyetlenkedett a patkánnyal, hogy elvesztette az egyensúlyát és Harry karjai közt kötött ki.

– Ha hajlandóak lennétek őket végighallgatni, talán hamarabb is túlesnénk az egészen, és Pettigrew sem tudna hova menekülni! - sziszegte Dorothy egyre vöröslő fejjel. 

– Szemtanúk vannak rá, hogy Pettigrew meghalt. - vette neki oda Harry miközben leültette Ront az ágyra - Az egész utca látta…

– Nem az történt amit láttak! - csattant fel Black. 

– Valóban mindenki úgy hitte, hogy Sirius megölte Petert. - bólintott Lupin - Én magam is...egészen addig, amíg ma este rá nem pillantottam a térképre.  Tekergők Térképe sosem hazudik...Peter él, Harry. Ott van Ron kezében. 

Dorothy látta ahogy Ron és Harry összenéznek. Szinte hallotta is, hogy a két fiú hangosan kimondja, hogy a két férfi megőrült. El sem tudta képzelni, hogy elférne benne ennyi indulat, de jelen pillanatban még Pitonnal is képes lett volna kiabálni, ami azért elég nagy szó. Elkezdett fel-alá járkálni a szobában, közben gyilkos pillantásokkal illette Harryt, Ront és Hermionét is egyaránt. Miért nem képesek elhinni!? Miért nem képesek észrevenni, hogy Lupin professzornak és Siriusnak igaza van? gondolta magában, miközben csak lépkedett.