dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°7°

A lakásban fel-alá rohangálva kapkodtam össze a cuccaimat amit magammal akartam vinni a kisebb kiruccanásomra. Igazából semmi extra csak elmegyek Niall elé az egyetemhez, hogy meglepjem egy hosszú napja után. Najó, talán mégis egy kicsit extra..

- Mia Vita /Életem/ - szólt rám apu mikor már vagy negyedjére rohantam el előtte. - Ne siess ennyire, mert elesel.

- Apaa - trappoltam át a nappalin. - Tíz perc múlva el kell indulnom és még nem vagyok kész - kaptam le a farmerkabátomat a fogasról.

- És nehezedre esne megkérni drága jó édesapádat, hogy ugyan már, ne legyen köcsög és vigyen el az udvarlódhoz? - malmozott az ujjaival türelmesen.

- Miért? Elvinnél? - torpantam meg azonnal.

- Ha megkérdeznéd - pislogott mosolyogva.

- Szóval apukám - néztem rá kiskutya szemekkel. - Elvinnél Niall Horan elé? - billentem át egyik lábbamról a másikra.

- Hozd a cuccaidat - biccentett, majd feltápászkodva a kanapéról, ő is összeszedelődzködött.

- Köszi, köszi, köszi, kööösziii - ugráltam fel a szobámba a táskámért.

Odafent egy utolsó igazítást ejtettem a hajamon, ami ma egy egyszerű copfban állt, felkaptam a farmerdzsekimet és a táskámat a vállamra dobva, már szaladtam is újra le a lépcsőn. A szürke tornacipőmbe pillanatok alatt beleugrottam aztán bezárva magam mögött a lakás ajtaját, bepattantam apu mellé a kocsiba. Biztonságiöv be, rajtra készen.

- Megvan mindened? - kérdezte biztosra véve a dolgokat, mielőtt félútról kellene neki visszafordulnia.

- Meg - jelentettem ki határozottan.

- Telefon? - Bólintás. - Lakáskulcs? - Még egy bólintás. - Iratok? - Újabb bólintás. - Csoki?

- BASSO /Basszus/ - kötöttem ki az övemet azonnal amint leesett, hogy a Niallnek szánt csokoládé, szépen becelofánozva ott várakozik még a pulton.

- Nicole! Vigyázz a szádra - szólt utánam, de én mit sem törődve vele, berongyoltam a házba, hogy elrakhassam a szív alakú csokit.

Valószínűleg agyvérzést kaptam volna, ha ott jövök rá, hogy itthon maradt Niall aprócska ajándéka.

Nagyjából tíz perc, de lehetséges, hogy negyed óra után, meg is érkeztünk az egyetemhez én pedig egy hálás puszit nyomva édesapám arcára, már szálltam is volna ki az autóból.

- Nic - kapta el gyorsan az alkaromat, mire visszahuppanva az ülésre, kérdőn pillantottam rá. - Okosan - mosolyodott el. - Ha bármi baj van hívj!

- Nem lesz semmi baj, de ígérem, ha netán még is így lenne, felhívlak - kötöttem a lelkére és mostmár tényleg kiszálltam a járműből, hogy elindulhassak a szőke srác elé.

Nem telt el három perc sem azzal, hogy a padon ücsörögve, az egyetem épületét elhagyó hallgatók között kerestem Niall szöszi fejét, amikor a fiú - mintha csak megérezte volna a jelenlétem - körbe pásztázta a területet, tekintete pedig megállapodott rajtam. Szája azonnal mosolyra görbült, kék íriszei pedig megmagyarázhatatlanul kezdtek csillogni. Amint a srác megindult az irányomba, a testemet meleg érzés járta át, a lábaim pedig maguktól vittek közelebb hozzá.

- Szia - néztem fel és szinte abban a pillanatban el is merültem a kék kozmoszokban.

- Szia - vont mackós ölelésbe, én pedig halkan kuncogva simítottam hátára a kezeimet, ezzel visszaölelve őt. - Hogy kerülsz ide? - érdeklődött kedvesen.

- Jöttem - válaszoltam tömören. - Remélem nem gond.

- Jesszusom, dehogy - tolt el magától, éppen csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. - Nagyon örülök, hogy itt vagy. Végre valami jó is van a napomban.

- Niall - szólítottam meg, a fiú tekintete pedig azonnal kérdővé vált. - Annyira bántott a dolog, hogy vasárnap nem találkozhattunk, hogy hoztam neked valamit kárpótlásul - nyúltam a táskám felé.

- Nemár - kezdett tiltakozni. - Semmi baj nincs azzal, hogy nem értél rá. Neked is van életed, családod és barátaid..

- Abbahagynád? - kérdeztem kedvesen mosolyogva felé. A szőkeség másodpercek alatt csöndbe burkolózott, majd kíváncsian nézte végig, ahogy a táskámban kutakodva előhúzom a neki szánt apróságot. - Tudod..apukáméknak van egy csokigyára és vasárnap ott kellett lennem. Az unokaöcsém és én csináltuk neked ezt a csokit. Azt mondta, hogy mindenképpen tegyünk bele karamellát, mert neki az a kedvence és biztosan te is nagyon szeretni fogod majd - nyújtottam felé a csokoládét.

- Imádom Nico - kúszott mégnagyobb vigyor az arcára. - Köszönöm - ölelt magához ismét, talán még szorosabban, mint néhány perccel. - És az unokatestvérednek is - nyomott egy apró puszit a hajamba. Kétségtelenül fülig vörösödtem. Szinte már éreztem ahogy a pír végighúzódik az egész arcomon és én csak áldtam az eget amiért elbújhattam Niall karjaiban, ő pedig nem vette észre mennyire zavarba is hozott egyetlen tettével.

- Feltétlenül átadom neki - somolyogtam fel rá miután eltávolodtunk egymástól. - Örülni fog.

- Hey Horan! - kiáltotta valaki, mire Niall a hang irányába kapta a fejét és sóhajtva forgatta meg szemeit, amint tekintete megállapodott az illetőn. - Bemutatsz engem is a hölgynek? - lépkedett közelebb hozzánk egy barna hajú srác, csíntalan mosollyal az arcán. Szemei neki is kéken fénylettek, azonban ő valamivel alacsonyabb volt a szőkeségnél. Durva akcentusa miatt le se tagadhatta volna, hogy brit, de komolyan.

- Hát már csak te hiányoztál - vágta zsebre fél kezét a magasabbik fiú. - Nicole, ő itt Louis Tomlinson, a lakótársam - mutatott a haverja felé. - Louis, ő itt Nicole Damiano, a lány akiről a múltkor meséltem - biccentett felém.

- Örülök a találkozásnak - nyújtottam a srác felé a kacsómat illedelmesen.

- Hát még én - rázta meg magabiztosan a kezemet. - Azt hittem sosem mutat majd be téged nekünk.

- Hidd el, békésebb lett volna, ha minél később ismered meg őket - győzködött Niall.

- Ne állíts már be minket ilyen rossz színben. Jó fejek vagyunk. Meg befogadóak - biztosított Louis. - Mi a mai programotok?

- Igazából nem tudom. Terveztünk mára valamit? - pillantott le rám a szöszi, átható kék szemeivel.

- Nem nagyon - vontam vállat.

- Feljössz hozzánk? - kérdezte kapásból a másik srác. - Nem, nyugi. Semmi hátsó szándék - emelte védekezően magasba kezeit, amint meglátta tekintetemet. - Rendelünk valami kaját, csevegünk, ismerkedünk - ajánlgatta. - Na?

- Niall? - érdeklődtem a fiútól.

- Ezt neked kell eldöntened. Felőlem mehetünk sétálni is vagy beülhetünk valahova - sorolta a lehetőségeket.

- Louis ne nézz így rám, mert a bociszemeknek sosem tudok nemet mondani - kaptam el a fejemet a srác irányából. - Menjünk hozzátok - bólintottam végül.

- Hála a jó égnek! - tette össze a tenyereit miután arrébb tűrte barna tincseit. - Nem kell otthon egyedül szenvednem az antiszoc mellett.

- Ne beszélj már így szegényről. Ő csak kicsit visszahúzódóbb típus - korholta le azonnal barátját.

- Ni - léptem az említett mellé, közelebb hajolva hozzá. - Ő hányas? - suttogtam.

- Ő az egyes - szólt ő is halkan.

- Oh. Az ágyról megborulós. Értem - bólintottam.

- Jöttök? - fordult vissza Lou, mikor észrevette, hogy jó néhány méterrel lemaradtunk tőle.

- Persze - jelzett vissza neki helyettem is a mellettem álló.

Már éppen megindultam az újonnan megismert srác felé, amikor Niall másodpercek leforgása alatt, ujjait az enyémekre kulcsolta, ezzel maga mellett tartva engem. Arcom ismét lángba borult. Féloldalas mosolyra húzódott a szám; így néztem fel a szöszire, akinek már megint sikerült pillanatok alatt zavarba hoznia.