dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°12°

Álmosan fetrengtem az ágyamon, egyik oldalamról a másikra fordulva, miközben azzal próbálkoztam, hogy legalább csak néhány órácskát tudjak aludni és ne legyek ennyire hulla. Persze, miért is sikerült volna pihennem?

Egyszer szeretnék egy délutáni alvást lenyomni és akkor sem megy. Nem tudom mi van velem....

- Santo cielo! /Te jó ég!/ - kiáltottam ijedtemben, amikor a mobilom hangos csörgésbe kezdett, közvetlen a fejem mellett. - Bárki is vagy, leestem miattad az ágyról - vettem fel a telefont morgolódva, közben pedig igyekeztem feltápászkodni a földről. - És bevágtam a könyökömet is, úgyhogy remélem nyomós indokkal keresel..

- Szia Nic - köszöntött egy mosolygós hang a vonal másik feléről.

- Atyám - ugrottam fel. - Niall, mi a helyzet? - szedtem össze a gondolataimat gyorsan. Áldtam az eget amiért a fiú nem láthatta az égő vörös fejemet.

- Igazából csak unatkoztam ezért gondoltam felhívlak, de mivel azt mondtad csak nyomós okot fogadsz el, így inkább megkérdezem, hogy ráérsz-e. Csinálhatnánk valamit, megpunnyadok a lakásban - nyekergett szenvedősen.

- Ravasz vagy - huppantam vissza az ágyamra. - Aludni akartam, de már vagy másfél órája csak vergődök. Szóval igen, ráérek - bólintottam annak ellenére, hogy tudtam a srác ezt nem láthatja. - Mihez lenne kedved? - érdeklődtem hátravetve magamat, majd a plafont kezdtem el kémlelni miközben a válaszára vártam.

- Bármihez. Csak hadd mozduljak ki innen. Így, hogy egyik jómadár sincs itthon, felfordulok az unalomtól. Még vitatkozni sem tudok kivel - sóhajtozott.

- Te szegény - fojtottam el a kacajomat. - Most úgy, de úgy sajnállak.. - húztam az agyát.

- Hé, hé, hé - döbbent meg. - Ne legyél ennyire gonosz!

- Kikérem magamnak. Mondtam, hogy sajnállak - ismételtem meg.

- Mondtad. Jóó sok szarkazmussal. Baszódj meg! - ordított fel egy nagy puffanás után.

- Jól vagy? - vontam fel a szemöldökömet. - Niall? Hahó - szólongattam. - Ne idegesíts, mert szívbajt kapok - ültem fel, egyre jobban aggódva.

- Jól vagyok - nyöszörögte. - Útban volt az ágy sarka. Nagyon...

- Az isten áldjon - fújtam ki a bent tartott levegőt. - Azt hittem valami nagy baj történt!

- Hát ez elég nagy baj. Majdnem sikítottam is - győzködött.

- Eltört a lábujjad? - túrtam a hajamba elnyomva egy ásítást.

- Nem.

- Akkor nincs nagy baj - csóváltam meg a fejem. - Szóval visszatérve a "Baszódj meg" és a szarkazmusom elé... Mit szólnál, ha megennénk egy fagyit? Olyan szép idő van én meg olyan fáradt vagyok, hogy muszáj felkeltenem magam valamivel - másztam ki az ágyból, majd az ablakhoz sétálva a párkányra könyököltem.

- Felkeltselek valamivel? - pimaszkodott, én pedig hitetlenül tátottam el a számat.

- Niall! - szóltam rá halkan nevetve. - Tudok egy jó fagyizót. Fél óra múlva az egyetemnél? - tereltem el a témát.

- Ott leszek - érkezett a válasz. - Hogy felkeltselek - fűzte még hozzá, mire kacagva elköszöntem tőle, és miután bontottam a vonalat, azonnal készülődni is kezdtem, hogy biztosan időben odaérjek a megbeszélt helyre.

Huszonöt perccel később, vígan sétáltam az egyetem előtti kisebb parkos terület felé, ahol most lényegesen kevesebben tartózkodtak, mint a múltkor mikor itt jártam. A nap hét ágra sütött, így hát egy farmernadrágban és egy kék rövid ujjú felsőben, napszemüveggel a fejemen próbáltam állni a vakító sugarakat.