dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°18°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Fent ültem a hatalmas színes csúszda tetején és az ölembe véve Damient, lepillantottam Nicolera, aki hatalmas mosollyal az arcán várt minket. Miután a fiúcska elhelyezkedett, szorosan átkaroltam apró testét, hogy még csak véletlenül se essen baja és indulásra készen néztem rá.

- Mehet? - érdeklődtem meg tőle a biztonság kedvéért.

- Uhum - bólintott nagyot, majd tenyereit kezemre helyezve, megkapaszkodott bennem.

Amint megkaptam a visszajelzést, ellöktem magamat, a következő piallanatban pedig sebesen száguldottunk végig a zöld játékelemen, miközben a kis srác nagyokat kacagva élvezte ki a másodperceket. Örültem, hogy Damien jól érzi magát és nagyon igyekeztem, hogy ez végig így is legyen. Szerettem volna jó benyomást kelteni a fiúban és az édesanyjában is, akárcsak Nicoleban.

Apropó Nicole... Amikor a szivacsok között feküdve, a karjaimban tarthattam az valami leírhatatlan volt. A gyomromban furcsa bizsergést éreztem amikor egyre mélyebben elvesztem a lány gyönyörű, mogyoróbarna tekintetében. Pillantásaival szinte már felperzselt. Akkor és ott, kifejezetten örültem volna annak, ha szorosabb viszonyban lettünk volna és Niall nem lett volna a képben. Komolyan felmerült bennem, hogy pár másodperc erejéig szarok a világra és mindenki másra Nicoleon kívül, de a vészjelző megszólalt a fejemben és olyan hangosan kezdte visszhangozni, hogy "Felejtsd el, ő Niallé", hogy végül elvetettem azt az ötletet, miszerint megcsókolom. Pedig megtettem volna, ha nem lenne a szőke lakótársam, aki nem mellesleg az egyik legjobb haverom és éppen arra hajt, hogy összehozza a dolgait a lánnyal.

Nem tartom magam féltékeny típusnak és most sem mondanám azt, hogy féltékeny lennék az ír srácra, de van bennem valamiféle megmagyarázhatatlan érzés amivel nem tudok mit kezdeni. Már jó néhány késő éjszakai merengésem volt arról, hogy mégis hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe. Elvégre mennyi az esély arra, hogy két haver ugyanaz a lány iránt kezd el érzéseket táplálni úgy, hogy mindketten külön ismerték meg. Mármint, Niall és én is az internetnek köszönhetően leltünk rá a tehetségére, ám teljesen más időben, teljesen más zeneszám miatt és még csak meg sem említettük egymásnak, hogy "hallod, amúgy van egy csaj a neten aki marha jól énekel, ha van néhány szabad perced less már rá". Magunktól találtunk rá arra a bizonyos 'első videóra', ami Niallnél a Cloud Number Nine volt Bryan Adamstől, nálam pedig ugye a Heal The World Michael Jacksontól.

- Ez ooolyan jó volt - lelkesedett a fiú amikor leértünk Mianohoz. - Menjünk méég!

- Szeretnél? - mosolyogtam le rá.

- Nagyon - csillantak meg a szemei izgatottan.

- Ezesetben.. - álltam fel miután kikászálódott az ölemből, majd megindultam Damien után aki már szélsebesen szedte a lábait a lépcső irányába.

- Harry! - érkezett a hátam mögül a megszólítás, én pedig megpördülve a tengelyem körül, kérdőn néztem a hang tulajdonosának irányába. - Olyan jó vagy hozzá - biccentett amikor beért.

- Aranyos kis srác - varázsoltam félmosolyt az arcomra. - Nagyon szerethető egyéniség.

- Valóban az - ismerte be kuncogva. - Mindenkit megfog a szöszi fürtjeivel, a türkiz szemecskéivel meg a pimaszságával - lépkedett fel mellettem a fokokon. - Tulajdonképpen engem már akkor megnyert magának amikor még meg sem született. Nála jobban talán csak apukámat szeretem. De Damie szorosan ott van mögötte - emelte meg a mutatóujját, ezzel nyomatékosítva kijelentését.

- Na és Niall? - pillantottam rá. Nem tudom miért tettem fel neki ezt a kérdést, de mikor elhagyta a számat a mondat, kedvem lett volna fejest ugrani a műanyaglabdákkal megtöltött medencébe. Főleg azután, hogy Nicole érdeklődően ráncolt homlokkal kapta fel a fejét.

- Minekután Niall jobban szereti nálam a kaját, nekem is vannak dolgok, valamint emberek amiket és akiket előbbre helyezek nála. Kedvelem Niallt, ha nem lenne ki kellene találni, ebben biztos vagyok, de fontosabbak is vannak nála az életemben - felelte megfontoltan.

- És mi van most veletek? - kérdeztem, próbálva nem tolakodónak tűnni. Kíváncsi voltam, főleg azért, mert a szőke nem sok mindent mesél el Nicolelal kapcsolatban.

- Őszinte leszek... Nem tudom - vakarta meg a tarkóját zavartan. - Tudod én azt hittem, hogy majd könnyű lesz - fordult felém bizalmasan, én pedig lassítva a lépteimen, komolyan néztem rá, tudatva vele, hogy velem bármit megoszthat amit csak szeretne. - Amikor először megcsókolt, az járt a fejemben, hogy na akkor innentől már egyenesben vagyunk és miután elválunk egymástól megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője - tördelte az ujjait. - De azon kívül, hogy kinyögött egy "Waoh"-t, meg kacéran elmosolyodott, nem történt semmi... Mentünk tovább, megettük a fagyinkat, beszélgettünk, de ennyi - mesélte el, s láttam rajta, hogy valami bántja. - Nem így képzeltem el ezt az egészet...

- Ha megkérdezte volna, igennel válaszoltál volna neki? - tudakoltam meg finoman.

- Lehet.. De mostmár nem vagyok benne biztos - húzta el a száját. - Mármint, semmi bajom a sráccal, írtó klassz ember, de nem tudom, olyan...fura - bámult maga elé. - Bíztam abban, hogy vele talán összejöhet valami, de elbizonytalanodtam. És ahogy telnek a napok, ez az érzés kezd felülkerekedni rajtam. Megmagyarázni nem tudom miért, de így van - sóhajtotta.

- Figyelj csak - álltam meg mellette és jobbomat a vállára csúsztatva, mélyen a szemeibe néztem. - Niall nem sokat beszél az érzéseiről, de már jó ideje barátok vagyunk és mondhatni, hogy ismerem, mint a rossz pénzt.. Biztos vagyok benne, hogy nem vagy számára közömbös, de lehet, hogy csak nem akarja elsietni a dolgokat - vontam meg a vállamat. - Az előző kapcsolata nem volt valami fényes, vagyis mondjuk úgy, hogy a környezetében élőknek nem volt az, ezért szerintem most próbál óvatos lenni - nyugtattam. Magam sem tudom, hogy miért álltam át hirtelen Niall pártjára és kezdtem el bátorítani a lányt, hogy ne adja fel a reményt, de megtettem.. Valószínűleg azért, mert az én hülyeségemnek köszönhetően még mindig előbbre tartom a barátaimat - akárcsak a családomat - magamnál.

- Hogy érted, hogy nem volt fényes? - ragadta ki az infót.

- Nem tudom mennyire beszélhetnék róla, de nagyvonalakban elmondom - billentettem kissé oldalra a fejem. - A lány akivel akkoriban járt, olyan volt, mint egy pióca. Kábé mindenhol ott volt ahol Niall is és rengeteg közös programot mondott le velem vagy másik haverjaival a csaj miatt. Kezdett egyre jobban elzárkózni tőlünk, de ő ezt nem vette észre. Elvakította a "szerelem" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe, ezzel apró kuncogást váltva ki Nicoleból. - Aztán egyik délután nagynehezen lerángattam a focipályára, hogy játsszunk végre egy kicsit, mert már tök rég rúgtuk a bőrt. Persze jött vele a pióca is, mert miért is ne - forgattam meg a szemeimet látványosan. - Akkor ismerkedtünk össze Louisval, aki egy haverjával passzolgatott a pályán. Ezek után elég sokat lógtunk vele is és ugyebár tudjuk, hogy Lou elég szókimondó típus.. - mosolyodtam el, amint megláttam a lány ajkain a felfelé ívelő görbületet. - Egyszer amikor csak mi hárman srácok voltunk lent, Niall éppen a kapuban állt, Louis pedig már beállt, hogy elrúgja a labdát.. A szöszinek viszont megrezzent a telefonja, aki azonnal előkapta azt. Gondolhatod ki írt neki... - hagytam egy kis szünetet. Nicole bólintással jelezte, hogy vette az adást, tehát folytathatom. - Lou meg egyszerűen beközölte neki. Nem szarozott, nem finomkodott. Viszont kellett az őszintesége, ugyanis felnyitotta Niall szemét, aki végre belátta, hogy ez így nem lesz jó - fejeztem be a sztorit. - De ezt nem tőlem tudod - kacsintottam rá.

- Hűha - kacagott fel. - Ugye én nem vagyok pióca? - pillázott ártatlanul.

- Enélkül a nézés nélkül is azt mondtam volna, hogy nem - csóváltam a fejem. - Nálam nem kell szempillátrebegtetni - somolyogtam.

- Oké, megjegyeztem - bökött a halántékára. - Csúszunk vagy pletyizünk még? - lesett a csúszda felé, ahol az unokaöccse már nagyon várt bennünket. - Ne érts félre. Szeretek veled beszélgetni - szabadkozott azonnal. - Csak látom, hogy Dames eléggé be van zsongva.

- A kicsi az első - tisztáztam le. - Majd később folytatjuk. Mondjuk, ha már eléggé kifáradt - léptem közelebb a csúszdákhoz. - Ó és Miano - tekintettem felé. - Én is szeretek veled beszélgetni - jelentettem ki. Mondatomra a lánynak hatalmas mosoly kúszott az arcára, ami engem is erre a tevékenységre késztetett és megint érezni véltem azt a furcsa bizsergést a gyomromban.

Túlságosan is szeretek vele beszélni....