Otthon úgy estem be az ajtón, mint egy részeg aki éppen keresztül vágódott a küszöbön, mert nem emelte elég magasra a lábát. Reméltem, hogy apu nincs itthon és egyedül lehetek kicsit a gondolataimmal, de ez a tervem már akkor dugába dőlt, amikor megláttam a kulcsát a cipős szekrényen.
- Szívem, minden oké? - méregetett furcsa pillantásokkal a konyha ajtóból.
- Persze! - dőltem karba tett kezekkel a falnak, közben egy vigyort varázsoltam az arcomra és egy 'minden a lehető legnagyobb rendben' tekintettel néztem felé.
- Merre jártál? - érdeklődött. - A cetlid nem volt valami sokatmondó.
"Elmentem sétálni, majd jövök. Puszi: N" Nem is tudom... Akkor amikor leírtam sokatmondónak tűnt.
- Fagyiztunk - adtam tömör választ.
- Fagyiz- tatok? - pördült meg a tengelye körül miután leesett neki mit is mondtam.
- Uhum - bólogattam. - Niall meg én - fűztem hozzá még azelőtt, hogy feltehette volna a "Kivel?" kérdését.
- Szóval Niall és te - támaszkodott a hűtőnek. - Mi van veletek? Alakulnak a dolgok? - kíváncsiskodott.
- Talán - vontam vállat szégyenlősen.
- Taláán? Milyen válasz ez? - tette csípőre a kezeit.
- Damiano-féle - kuncogtam az orrom alatt.
- Ah nemár Nic, komolyan kérdeztem, hogy mi van veletek - faggatózott tovább.
Minek az embernek legjobb barát, ha ilyen apja van?
- Hát izé... - vakargattam meg a tarkómat. - Ma megcsókolt - tűrtem egy hajtincset a fülem mögé zavaromban.
- Megcsó- TESSÉK?? - tátotta el a száját, cseppet sem rejtve el meglepettségét.
Mik ezek a fázis késések nála?
- Jól hallottad - mosolyodtam el halványan.
- Ledugta a nyelvét a torkodon? - pislogott továbbra is döbbenten.
- Apa el ne ájulj, jézus. Dehogy dugta - csaptam a homlokomra.
- Szerencséje van - fújta ki a bent tartott levegőjét. - Szóval megcsókolt - bólogatott egyenletes ütemben.
- Igen, meg - ültem le az egyik bárszékre.
- És utána? - folytatta a kérdezősködést.
- Utána ettünk egy fagyit - közöltem természetesen. - Vagyis nem.. Niall lenyomott három gombócot, szóval ő nem csak egyet - pontosítottam. - Kifejezetten ízlett neki a citrom sorbet. És asszem epreset is evett - tanakodtam el.
- Aztán?
- Elkísértem a buszmegállóba - könyököltem a pultra.
- Ennyi? - tárta szét a kezeit.
- Adtam neki egy búcsú puszit - fűztem még hozzá. - Utána felszállt a buszra és hazament. Meg én is - vontam vállat. - Azt mondta, ha hazaér ír.
- Szuper - vigyorgott. - Mostmár megisnerném személyesen is.
- Hátsó szándék? - pillantottam felé kérdőn.
- Nincs olyanom - rázta a fejét meggyőzően.
Ha ő mondja..
ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ
Mikor elindultam a munkahelyemről, úgy készültem, hogy Niall felfordulása fog várni otthon, ehhez képest amikor beléptem a lakásba teljes csend fogadott. Felsóhajtva könnyebbültem meg miután tapasztaltam, hogy nincs itthon és kupit sem hagyott maga után, nekem pedig nem kell elpakolásznom a hülyeségeit.
YOU ARE READING
dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔
Fanfictionharry styles fanfiction nicole damiano, 20 harry edward styles, 21 "- drága miano! - olvastam fel hangosan a köszöntést. a torkomban érezni kezdtem azt a bizonyos gombócot, amint felismertem a kézírását. muszáj voltam leülni, mert ha tovább ácsorogt...