ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ
Izgultam.
Ugyanúgy izgultam, mint bármelyik másik alkalommal, pedig nem egyszer voltam már ebben a helyzetben. Ez azonban mégis egészen más volt..
Niall kiadta a debütáló albumát és a turnéjának dátumait is, a mai pedig az első koncertje lesz. És, hogy én miért is izgulok? Nos, mert az ír felkért, hogy legyek az aki végigkíséri őt a turnéján, és lépjek fel előtte minden egyes alkalommal. Zenéltem már néhányszor pár kisebb klubban és Miano noszogatására az internetre is felkerült egy-két számom amit felvettünk a stúdiónkban, de ettől függetlenül nem tartom magam előadónak. Szeretek inkább a háttérbe húzódva dolgozni Louis mellett, vagy segíteni megírni Nic-nek egy esetlegesen új slágert, de én ritkán állok közönség elé.
Ezért paráztam annyira. Na meg azért is, mert nem akartam elszúrni. Ez Niall estéje. Meg kell alapoznom a hangulatot, nem ronthatom ezt el neki. Bizonyítanom kell, hogy nem volt rossz választás engem beszervezni és, hogy rám bármikor számíthat.
- Nézz a szemembe Loknisom - fogta kezei közé hirtelen az arcomat Mia. - Kimész, leénekled az emberek fejét azzal a csodás hangoddal, aztán jövök, oké? Végig figyelni foglak és szorítok neked. Meg tudod csinálni mi amore /szerelmem/. Kirázod a kisujjadból. Aztán meg bulizunk egy jót Niallre - villantott felém egy ezer wattos vigyort.
- Izgulok - haraptam be a szám szélét.
- Tudom - bólintott, majd lábujjhegyre emelkedve, apró csókot hagyott az ajkamon. - De annyi mindent megoldottunk már ezalatt a három év alatt mióta ismerjük egymást. Ez meg sem fog kottyanni - bíztatott. - Téged csak szeretni lehet.
- Ezt azért kétlem - billentettem oldalra a fejemet miközben ujjaimmal a füle mögé fésültem a mára már hosszúra nőtt tincseit. - Nekem viszont az a fontos, hogy te szeretsz - simítottam végig arcát.
- Ti amo Hazzy /Szeretlek Hazzy/ - húzódott lágy mosolyra a szája.
- Ti amo Diletto /Szeretlek Kedvesem/ - fúrtam tekintetem a barnáiba.
- Ha most nem itt lennénk lenne néhány módszerem arra, hogy hogyan terelhetném el a figyelmed - susogta, íriszeiben pedig pajkos fények csillantak.
- Oh ne - szívtam be élesen a levegőt. - Fel se emlegesd.
- Koncentrálj arra, hogy Mitch ott fog állni melletted a gitárjával, Sarah is ott lesz a doboknál és Louis ugyanúgy veled lesz a billentyűknél. Álom csapatod van Édes, tökéletesebbek aligha lehetnétek - csendült a hangja határozottan.
- Veled lesz csak egész - húztam magamhoz egy szoros ölelésre amikor az egyik technikus a háttérből hatalmas elánnal mutogatta felém az ujjain, miszerint három perc és a skacok indulnak a színpadra.
- Ott leszek - biztosított, majd nyomott egy apró puszit a mellkasomra. - Tuti nem szeretnéd átcserélni ezt a felsőt? - húzogatta feljebb a nyakamnál a pólómat.
- Tuti - kuncogtam a ma már sokadjára feltett kérdése hallatán.
- Megőrjítesz - sóhajtotta.
- Ez a célom - hajoltam a füléhez, majd egy nyálas csókot hagytam a nyakán. - Kívánj szerencsét, ne kéz- és lábtörést.
- Ügyes leszel, ez ezer százalék, de azért sok szerencsét - tapadt az ajkaimra pipiskedve.
- Jól van gerlepár, elég lesz. A dalospacsirtának mennie kell - tapsolt kettőt Louis amint mellénk ért.
- Inkább figyelj oda rá mielőtt elájulna - lökött meg a színpad irányába a lány. - Egyben szeretném visszakapni.
YOU ARE READING
dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔
Fanfictionharry styles fanfiction nicole damiano, 20 harry edward styles, 21 "- drága miano! - olvastam fel hangosan a köszöntést. a torkomban érezni kezdtem azt a bizonyos gombócot, amint felismertem a kézírását. muszáj voltam leülni, mert ha tovább ácsorogt...