ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ
Az éjjeli rémálmom képei néha még mindig kísértettek és, ha nem tudtam volna, hogy Nicole a lehető legnagyobb rendben van otthon, az édesapjával, biztosan aggódtam volna érte. Nem bírtam volna elviselni, ha valóban történt volna vele valami. A torkom még mindig elszorult amikor a semmiből eszembe jutott a megtört és sírós hangja, ahogy azért könyörgött, hogy engedjék el. Borzalmas volt. Az ő szenvedése jobban fájt az álmomban, mint az, hogy a láncok annyira kidörzsölték a kezem, hogy már a vérem is kicsordult. Ez a fajta fájdalom simán eltörpült amellett, amit a lány iránt éreztem.
Amikor nagyjából két óra magasságában hazaértem - a lány és az apukája nem fogadtak el nemleges választ arra, hogy maradok-e ebédre - eldöntöttem, hogy ideje lesz beszélnem Niallel. Már úgyis tervezgettem, de még egyszer sem találtam alkalmasnak a helyzetet. Most viszont, hogy már egy éjszakát is eltöltöttem a lánnyal - aki nem mellesleg ébren virrasztott mellettem amíg nem sikerült visszaaludnom -, muszáj volt megbeszélnem vele a dolgaim. Nem hagyhattam, hogy magától jöjjön rá, mert nem biztos, hogy a végkimenetele boldogság és nevetés lett volna.
- Jéé. Azt hittem már nem találsz haza - köszöntött Louis a maga módján.
- Neked is szia - intettem ahogy tovább haladtam a szobám felé, hogy leszórhassam a cuccaimat. - Niall? Itthon vagy? - kopogtam át, majd visszafordulva, ledobtam magamról a farmernadrágot, hogy átcserélhessem azt egy kényelmesebbre.
- Beszélni akarsz vele? - érkezett a hátam mögül a hang.
- Aha - kötöttem meg a melegítőm madzagját.
- Nemrég ment el. Azt mondta csak elugrik a boltba néhány dologért aztán jön is - informált Lou.
- Ohh. Akkor rosszul időzítettem - húztam a számat miközben kipakoltam a ruhákat a táskámból. - Liam?
- Payne csajozik - felelte egyszerűen, nekem viszont majdnem leesett az állam.
- Hogy mi? - fordultam felé tátott szájjal. - Azért ilyen sokáig nem voltam ám el. Mi történt ezalatt a huszonnégy óra alatt?
- Hát, hol is kezdjem... Tegnap Niall és Liam úgy jött haza az egyetemről, mint akik lottót nyertek, aztán kiderült, hogy eltanácsolták azt a csajt aki miatt az összesmindenki fúj Niallre - mesélte.
- Miért dobták ki? - vontam fel a szemöldököm.
- Harold, hinnéd vagy sem, de a szex a wc-ben abban az iskolában nem játszik - csóválta a fejét. - Lebukott, ahogy az egyik első évessel csinálják. Liam állítása szerint Niall olyan boldog volt, hogy még üvöltött is egyet az egyik próbateremben.
- Azta - biccentettem. - Nem gondoltam, hogy nálunk ebből lehetne probléma. Azt hittem a szexuális vágyait mindenki képes hazavinni magával. Kultúrált egyetem a miénk, nem egy drog- és szextanya - gyűrtem a hónom alá a mosnivalót.
- Ők nem jutottak el hazáig - röhögött fel. - Mindegyis. Szóval a srácok úgy döntöttek, hogy ezt meg kell ünnepelni és menjünk el inni..
- Hogy lehetsz ilyen fit másnaposan? - fordultam be a szobájába, hogy a szokásos sarokból összeszedjem a szennyesét.
- Úgy drága Harry, hogy nem mentem el inni - húzta ki magát büszkén.
- Louis - léptem közelebb hozzá. - Nem vagy lázas? - tapasztottam a tenyeremet a homlokára.
- Hagyjál már - forgatta meg a szemeit. - Azt mondtad nem szeretnéd, ha elmennék inni, úgyhogy nem mentem - vont vállat közömbösen.
- És mióta érdekel téged, hogy mit szeretnék? - küldtem felé egy kedves mosolyt.
YOU ARE READING
dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔
Fanfictionharry styles fanfiction nicole damiano, 20 harry edward styles, 21 "- drága miano! - olvastam fel hangosan a köszöntést. a torkomban érezni kezdtem azt a bizonyos gombócot, amint felismertem a kézírását. muszáj voltam leülni, mert ha tovább ácsorogt...