dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°45°

Sokáig álltunk csendbe burkolózva, de cseppet sem bántuk. Nem volt kínos, sőt, mondjuk inkább úgy, hogy szavak nélkül kommunikáltunk. A kezem lassan vándorolt az arcára, szemeimmel minden egyes vonását végigmértem, és amikor a rövid fürtjeihez értem a tekintetemmel, ujjaimat a hajába vezettem. Tetszett, de hiányozni fognak a felkontyolt tincsei.

- Mit műveltél a hajaddal Loknisom? - sóhajtottam halkan, pillantásomat az íriszeibe fúrva.

- Történt egy kis baleset - vakargatta fél kezével a tarkóját, közben pedig zavart kuncogásba kezdett.

- Baleset? - kerekedtek ki a szemeim, s a szoba hirtelen fordult velem egyet, az arcom pedig szerintem a vakolat színével vetekedhetett. Harry azonnal kapcsolt és a fejét rázva kezdett nyugtatni. Oh, szóval túlreagáltam?

- Nem olyan baleset - szabadkozott rögtön. - Tulajdonképpen te tehetsz róla - csipkelődött.

- Mi? Hogy én? Kizárt - csóváltam a fejem hitetlenkedve.

- De. Pontosan - bökött a mellkasomra játékosan. - Miattad kellett megválnom a hosszú fürtjeimtől - húzta a száját.

- Elmondanád végre, hogy miről beszélsz? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn, mert már tényleg fúrta az oldalamat a kíváncsiság.

- Stúdióztunk Louisval... Felénekeltem a számot és már vettem volna le a fejhallgatót a fejemről, de a hajam belegubancolódott - emlékezett vissza fintorogva. - Öt perccel később, még mindig nem voltunk előrébb, sőt...inkább csak hátrébb. Szóval Louis GALÁD MÓDON KIVÁGTA A FEJHALLGATÓT A HAJAMBÓL - emelte meg a hangját, hogy a kint tevékenykedő srác is biztosan meghallja.

- Menj a fenébe Styles! - érkezett a válasz amire Harry szemforgatva reagált, én pedig halkan nevetgélve fogtam fel a mondandóját.

- Szóval a dalba foglalt vallomásod a hajad hosszának megrövidülésébe került? - rendezgettem a kusza tincseket.

- Mondd, hogy legalább megérte - tette össze a kezeit reménykedve.

- Nagyon jó számot írtál Haz, imádtam - biztosítottam őt, s egy lágy csókot nyomtam ajkaira.

- Nyah - nyüszögött miután hátrébb húzódtam tőle.

- Telhetetlen vagy - pislogtam félmosollyal a számon.

- Belőled sosem elég - érvelt azonnal, mire halvány pír színezte meg az arcomat, szemeimet pedig zavartan sütöttem le a karomon lévő karkötőre. - Ez még megvan? - piszkálta meg a csuklómon lévő ékszert.

- Persze, hogy megvan - pillantottam fel arcára. - Le se vettem azóta - görbült mosolyra a szám.

- Lehet egy gyors kérdésem? - kopogtatott az ajtón Louis. - Fogtok dugni is, vagy nem kell elhúznom a csíkot? - lesett be a kis résen.

- Tomlinson! - szóltunk rá egyszerre felháborodott hangsúllyal.

- Ez egy nem? Oké - lökte be a nyílászárót. - Annyira örülök nektek!!!! - kiáltotta el magát, majd két másodperccel később már arra eszméltem fel, hogy nekünk rohanva, az ágyra teper minket és összevissza ölelgetve adja a tudtunkra, hogy valóban örül.

- Lou, mi a szar? - fintorgott Harry amikor a haverja egy nyálas puszit hagyott a halántékán. - Megvesztél? Mióta vagy ilyen érzelgős?

- Most óta - felelte lazán, majd az én arcomra is nyomott egy aprócska puszit. - Jajj bocsánat. Nem csókolgatom a csajod. Elnézést - szabadkozott azonnal miközben megpróbált lekászálódni rólunk, a térde azonban megcsúszott, ezzel pedig egy elég kényes ponton talált célt.