dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°5°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Egy újabb pénteki naphoz érkeztünk el, ami annyit jelentett, hogy kettőtől jelenésem van a munkahelyemen. Ezelőtt azonban még túl kellett élnem a délelőttöt a három másik srác társaságában.

Liam reggel úgy gondolta, hogy jó buli lesz kilenckor porszívózni, így aztán nekiállt az egész nappalit összetakarítani. Amivel alapjáraton semmi probléma nem lett volna, én már egy ideje amúgy is fent voltam, azonban Niall és Louis még javában húzták a lóbőrt amikor rendmániás lakótársunk tevékenykedni kezdett.

Az aprócska folyosó végén található szobámban ücsörögtem és a nyitott ajtón keresztül végignézhettem, ahogy a másik két fiú egyszerre, - világukat is éppen hogy csak tudva - szikrákat szóró szemekkel rontanak ki a hálójukból. Több sem kellett nekik, azonnal megindultak a zaj irányába, néhány másodperc múlva pedig, az álmosságtól még enyhén rekedtes hangjukon már osztották is ki Liamet. A srác pedig ahelyett, hogy kikapcsolta volna a porszívót amíg elrendezi ügyeit lakótársainkkal, inkább folytatta a takarítást így Louis és Niall túl ordítva a zajt, megpróbálták abbahagyatni vele azt amit csinál. Én pedig jó néhány perc elteltével, nevetve megforgattam a szemeimet és a laptopom felé hajolva újra lejátszottam a fülemben hangosan szóló dallamokat.

Szerda. Ez volt az a nap amikor rábukkantam Nicole Damiano cover videójára az interneten. Ez volt az a nap amikor először meghallgattam egy Michael Jackson feldolgozást. Azóta pedig nem egyszer lejátszottam már ezt a dalt. Van valami megmagyarázhatatlanul különleges ennek a lánynak a hangjában. Kicsit karcos, néhol rekedtes, de tökéletesen bánik ezzel az adottságával. És a haja... Szürke és mentazöld. Cseppet sem mindennapi látvány, az sem kizárt, hogy az utcán többen is utána fordulnak amikor kimerészkedik a levegőre. Lehetséges, hogy még én is ezt tenném. Nem azért, mert ne tetszene..sőt!

Atyaég Harry, most hagyd abba!

Szemeimet megdörzsölve próbáltam meg elűzni a kissé talán bizarr gondolataimat és amikor hallottam, hogy Liam végre kikapcsolta azt a rohadt porszívót és a másik két srác sem üvölt már, kihúztam füleimből a headsetet és megindultam, hogy megnézzem mind élnek-e még.

- Sikerült nem kinyírni egymást? - támaszkodtam a falnak karba tett kezekkel és egy apró mosolyt varázsoltam az arcomra.

Morcos tekintetek fogadták a nappaliba való érkeztemet, de ezt betudtam annak, hogy álmosak, Liamnek meg valószínűleg felforrt az agyvize Louisék marhaságaitól, szóval nem kérdőjeleztem meg pillantásaikat.

- Neked is igazán szépséges jó reggelt Harold - fordult felém teljes testtel Louis, hangjában rengeteg gúnnyal. - Szóval Liam - vett egy mély levegőt.

- Nem! El ne kezdd megint - szakította félbe őt rögtön. - Megmondtam már, hogy este időben le kell feküdni, nem hajnal kettőig nyomni a telefonunkat, meg császkálni a városban, meg inni, meg a jó ég tudja mit csináltok még - kezdte kimérten. - Ha két óra helyett mondjuk tizenegykor már ágyban lennétek, akkor nem zavarna titeket, hogy én kilenckor takarítok.

Apáskodó típus lenne? Meglehet.

- Mégis ki a bánat áll neki kilenckor kitakarítani a nappalit? - tárta szét lendületesen Niall a kezeit.

- Mondjuk az akinek később még dolga van és valamikor muszáj neki megcsinálnia - válaszolta számára tök egyértelműen. Jogos volt, nem mindenki ér rá lopni a napot. - Az egy dolog, hogy ti tudnátok aludni délig is, de nekem egyetemre kell járnom és mellé még dolgozom is, ráadásul a háztartást is jóformán én viszem. Tényleg - mutatott rám hirtelen, mire kicsit összerezzentem. - Kösz, hogy a múltkor befizetted azt a számlát.