dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°42°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Gemma világmegváltó ötlete egyébként nem is volt annyira világmegváltó, mint amennyire ő azt hangoztatta. Kitalálta, hogy felvehetnénk egy lemezre a számot amiről beszéltem neki, majd odaadhatnám azt Nicolenak, mert állítása szerint egy lány nem tudna ellenállni egy dalnak amit neki írtak. Természetesen egyből közöltem vele, hogy elment az esze és, hogy biztosan nem fogom megmutatni Mianak, hogy mit írtam neki végső elkeseredésemben. A végkimenetele az egésznek azonban mégis az lett, hogy addig nyaggatott míg bele nem mentem az ötletébe.

Szóval most, két nappal később az egyetem egyik aprócska, alagsori stúdiójában álltam a mikrofon mögött, Louisval karöltve, miután felénekeltem az utolsó sort is. A zene alapját is az ő segítségével sikerült összeraknom, ráadásul volt olyan rendes, hogy még a hangsávokat is egymásra vágta, ahogy kértem.

Soha nem hittem, hogy eljutok majd idáig. Van egy múzsám, aki szövegeket és dallamokat inspirál, és most éppen neki veszem fel az egyik számot, hogy aztán majd odaadjam neki, hátha megbocsájt és újra szóbaáll majd velem. Azt furcsálltam, hogy Louis cseppet sem ellenkezett, és míg én először oltári nagy marhaságnak tartottam, addig ő egyből helyeslően bólogatni kezdett, ráadásul még kérdeznem sem kellett, hogy segít-e, ő maga ajánlotta fel.

A fejhallgatót a leemeltem a fejemről és már épp akasztottam volna vissza a helyére, amikor a hajam valami teljesen lehetetlen módon gubancolódott bele. Cifra káromkodás hagyta el a számat, de olyan, hogy azon még Lou is meglepődött, és miután már vagy két perce próbálkoztam azzal, hogy kibogózzam a tincseimet, de csak egyre reménytelenebbül tekeregtek, kezdtem átcsapni egy hisztiző tinédzserbe.

- Harry maradj már, levágom - fenyegetett bosszankodva, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Azt próbáld meg. A fejedet venném érte - morogtam megrángatva kicsit a fejhallgatót, hátha valamilyen csoda folytán mégis kiszabadul.

- Mondd ezt majd a fodrásznak ahova ezután megyünk - sziszegte. - Az isten áldjon, hát hogy a faszomba tud valami így összekuszálódni? - kotorászott a táskájában, amiért kapott tőlem néhány értelmetlen pillantást, aztán hirtelen kapta elő a bicskáját az egyik zsebből, én pedig rémülten kezdtem el kapkodni a levegőt, ahogy közelebb lépett hozzám.

- Tedd el azt az átkozott kést Louis, mert esküszöm, hogy ordítani fogok - próbáltam meg a lehető legtávolabb hátrálni, ám sajnos falba ütköztem, így a srác szinte szabad utat kapott hozzám és a hajamhoz. - Nem hallod? Hozzá ne nyúlj a hajamhoz! - tiltakoztam zihálva.

- Jézusom Styles, befejeznéd a hisztit? - csattant fel. - Mint egy havibajos, komolyan. Vagy levágom, vagy itthagylak megrohadni a hülye hajaddal meg a fejhallgatóval együtt - fújtatott kissé feszülten, mire rémülten hallgattam el, és a szabad kezemet leengedve magam mellé, hagytam, hogy barbár módon nekiessen azoknak a drága göndör fürtjeimnek. Viszlát hosszú haj, viszlát jól megszokott hajápolási rutin, viszlát kontyok, hajgumik és hajcsatok.

Fél óra múlva ültem bele a fodrásznál a székbe, Louis pedig oldalról lövellte felém a támogató pillantásait, kezében a nemrég vásárolt CD-t szorongatta, amire majd ráírhatjuk a kész zenénket. Hatalmasat nyeltem miután a fodrász még egyszer, utóljára megérdeklődte, hogy biztosan akarom-e ezt az egészet. Bólintottam, hisz nem volt más választásom. Nem mehettem úgy haza, hogy van egy óriási bevágás a tincseim között.. Szinte már szörnyülködve figyeltem a tükörben, ahogy a harmincas éveiben járó nő, lenyisszant egy hatalmas darabot a frizurámból. Majdnem keserves sírásban törtem ki, mikor egyre kevesebb és kevesebb göndör tincs ékeskedett a fejem tetején, és kétségbeesetten pillantottam ki a szemem sarkából a haverom felé, aki továbbra is megértően tekintett felém. Nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas lesz majd számomra a hajvágás.