dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°8°

- Megjöttünk - kiáltotta el magát Louis amint belépett a lakásba. Cipőjét lerúgta magáról a folyosón, dzsekijét pedig a fogasra dobva, már bent is volt a nappaliban. Azt hiszem ő nem valami rendmániás. - Hé? Hol a göndör? - tárta szét a kezeit miután a folyosó végén lévő szobába is benézett.

- Nem tudom. Nem úgy volt, hogy előttünk ér haza? - érdeklődött Niall, közben rendbe rakta a kisebb kupit amit a lakótársa maga után hagyott, és biccentett nekem, hogy nyugodtan vegyem le én is a cipőmet és kabátomat.

- Biztos elment csajozni. Nem, visszaszívtam - nézegette a mobilja képernyőjét. - Túlórázom, ne keressetek otthon. Majd valamikor megyek. Ha lehet a kecó maradjon egyben - olvasta fel az üzenetet. - Nialler hallod, még kacsintós fejet is kaptunk - dugta az orra alá a telefonját.

- Hű, ez aztán nagy szó tőle - nevette el magát. - Tommo, rendeled a kaját vagy ma intézzem én? - húzott le maga mellé a kanapéra.

- Szoktatok ti főzni? - bátorkodtam feltenni a kérdést, végigfutattva tekintetemet a két srácon.

- Hát.. Mondjuk úgy, hogy négyünk közül nem éppen mi ketten vagyunk a konyhatündérek - vetette át Niall a kezét a vállam fölött, én pedig közelebb csúsztam hozzá.

- És nem szeretnétek esetleg, hogy főzzek valamit? - érdeklődtem mosolyogva.

- Ó Nicole! Pazar lenne! - csillant fel Louis szeme. - De azt hiszem van egy kisebb bökkenő...

- Kábé üres a hűtő - fejezte be barátja helyett. - Liam vásárol ma, de mire ő hazaér a cuccokkal még a nap is lemegy.

- Nos igen. Ez a bökkenő - intett a szőke felé. - Köszönjük az ajánlást, legközelebb élnénk a lehetőséggel - vigyorgott felém megnyerő pillantással. - Jól van, intézem a kaját. Pizza?

- Egy félig olasszal tartózkodsz egy helyiségben - mutattam magamra.

- Nemááár! Kajak? - döbbent le Tomlinson.

- Nem. Kenu - biccentettem. - Vicceltem, na - nevettem el magam, amikor egy nagyot csapott a homlokára. - Édesanyám olasz, Torinóban születtem és durván tizenöt évig ott is éltem. Szóval csak olyan pizzát vagyok hajlandó megenni ami minimum olyan, mint az olasz..

- Az isten. Niall, honnan szedsz össze ilyen csajokat? - vágta le magát mellénk.

- Ebay - krákogta a szöszi.

- Hé - néztem rá résnyire húzott szemekkel. - Horan azt akarta mondani, hogy AliExpress..

- És nem sértődékeny - tátotta el a száját. - Ne haragudj, nincs esetleg egy ikertestvéred? - könyökölt a térdére.

- Testvér - sóhajtottam fel. - Kábé mióta az eszemet tudom arról álmodok.

- Szóval nincs.. Értem - vakargatta az állát. - Ja, izé. Rendelni kellene - kapott észbe Lou.

- Tudok egy nagyon jó pizzázót - pötyögte be a keresőbe az éttermet.

- Aha, itt már ettem - olvastam le a hely nevét. - Tényleg nagyon jó - helyeseltem.

- Hát akkor rendelünk onnan - bólintott Louis is.

Az étlapot átböngészve, viszonylag hamar, mindenki talált magának a fogára valót, így Niall bediktálta a másik srácnak a telefonszámot, aki néhány perc alatt el is intézte a rendelésünket. Egy óra.. Remélem addig senki nem hal éhen.

- Nemár srácok - tiltakoztam továbbra is, amikor már vagy tíz perce azzal nyaggattak, hogy énekeljek el velük valamit. - Lámpalázas vagyok...

- Nico - kérlelt Niall kiskutyaszemekkel.

- Én még nem is hallottam a hangod - biggyesztette le ajkait Louis.

Miért tudnak ilyen szépen nézni rám?

- Fiúúk - sóhajtoztam. - Ahj jó, legyen. De csak egyetlen szám, nem több! - ígértettem meg velük.

- Jól van, csak egy - tette a szívére a kezét Ni.

- Választhatunk? - lelkesedett a barna hajú miután beadtam a derekam.

- Nincs karácsony - mosolyogtam a srác felé. - Már kitaláltam mit éneklek. Nincs egy..egy gitárotok?

- Kettő is van - ugrott fel Niall, majd a szobájába rohanva, nem sokkal később már a kezében a hangszerrel jelent meg előttem.

- Köszönöm - vettem át tőle az említett eszközt, majd az ölembe véve azt, rutinosan fogtam le egymás után az akkordokat.

I put my armor on, show you how strong I am

I put my armor on, I'll show you that I am

I'm unstoppable

I'm a Porsche with no brakes

I'm invincible

Yeah, I win every single game

I'm so powerful

I don't need batteries to play

I'm so confident

Yeah, I'm unstoppable today

Utolsó akkord, utolsó hang. Egy percre sem néztem fel a húrokról, mert ezer százalék, hogy kizökkentem volna, ha megláttam volna valamelyik srác reakcióját. Szeretek énekelni, szó se róla, de a családomon kívül nem énekeltem még senki előtt élesben. Iszonyatosan rátudok izgulni a dolgokra és abból baromi nagy égés lenne, ha mások előtt hibáznék. A telefonom kamerájának meg ugye teljesen más zenélni, mint emberek előtt.

- Azt a kurva élet - döbbent le Louis teljesen. Az álla majdnem a földet súrolta, szemöldökei a homloka közepéig siklottak. - Azt hittem, majd valami könnyű, lassú számot fogsz énekelni. De ez... Imádom a hangod - olvadozott.

- Grazie /Köszönöm/ - nevettem zavaromban.

- Na ezt még én is értettem - jelentette ki büszkén.

- Még mindig nem tudtam megunni a hangod - simította Niall a tenyerét a hátamra, kék íriszei boldogan csillogtak. - Add csak - kérte el tőlem a gitárt, majd lefogta az első hangot, ezzel belekezdve egy új számba. Azonnal felismertem a dallamot, így apró mosollyal a szám sarkában, csatlakoztam hozzá.

- I love it when you call me señorita - kezdtem halkan. Louis amint meghallotta, hogy ismét énekelni kezdtem, izgatottan kapta fel a fejét, én viszont nem figyeltem rá különösebben. Tekintetemet Niall kozmoszaiba fúrtam és megpróbáltam legyűrni az egyre nagyobbodó gombócot a torkomban, miközben igyekeztem nem elvörösödni.

- I wish I could pretend I didn't need ya - csendült fel egyszerre a hangunk a szőkeséggel. És istenem, mennyire jól szóltunk.

But every touch is ooh la la la

It's true, la la la

Ooh, I should be running

Ooh, you keep me coming for ya

Ajtónyitódás. Erre kaptuk fel legközelebb a fejünket, Niall és én azonban még befejeztük a mondat végét, hogy legalább ne aközben szakítsuk meg az éneklést. Az túl ronda lett volna. Olyan szépen szóltunk együtt, mintha csak egy álomban lettem volna és ez az egész egyáltalán nem lett volna valódi. Pedig igenis az volt.

- Wow. Micsoda koncertre jövök haza - hallottam meg egy ismerősen karcos hangot a bejárat felől, mire értetlenül néztem az előszoba irányába. Szemeim hatalmasra kerekedtek amikor a magas, göndör hajú fiúval találkozott a tekintetünk.

- Harry? - pislogtam meglepetten.

- Nicole? - torpant meg a nappali bejáratában.

Ó te jó ég...