dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°2°

- Na és mesélj, hogy megy az egyetem? - foglaltam el a helyemet a szőkével szemben.

Egy-egy pohár kávé és néhány falatnyi reggeliként szolgáló csokis sütemény társaságában ültünk le az egyik ablak melletti asztalkához. Aktuálisabb témák merültek fel köztünk és ezeket vesézgettük a kellemes szerda reggeli, inkább már délelőtti órákban.

Niall mosolyogva kortyolt bele a lattéjába, majd csak ez után felelt a kérdésemre. - Mélyrepülés - vonta meg a vállát közömbösen.

- Hogy érted? - vontam fel a szemöldökömet. Nem igazán értettem, hogy miért mosolyog, ha valami nem oké.

- Van egy csaj aki az utóbbi hónapokban eléggé rám tapadt és miután egyértelműen visszautasítottam őt, nagyon besértődött. Azóta kábé mindent megtesz azért, hogy rossz színben tűntessen fel..úúúgy mindenki előtt - kavargatta meg a kávéját.

- És ezen miért mosolyogsz? - haraptam a kekszembe, továbbra is kérdőn nézve a kék szempárba.

- Hát tudod, a célja az volt, hogy az egyetemi hallgatók előtt járasson le, viszont ez nem jött össze neki. A rossz hír azonban, hogy a tanárok annál inkább pikkelnek rám. Ami viszont elég szívás tud lenni.. - húzta a száját keserű arckifejezéssel.

- Mivel tudta ellened fordítani a tanárokat? - ráncoltam a homlokom. - Mármint érted, ez azért nem egyszerű dolog.

- Az őszintét megvallva - gondolkodott el. - Fogalmam sincs. Rengeteg pletykát hallottam a haveroktól. Olyanokat, minthogy alkoholista vagyok vagy, hogy összeszűrtem a levet az egyik oktatóval a szakomon... - sorolta a feltételezéseket. - De ezek mind kamuk, még az se hiszi el aki csak egyszer látott a folyosón.

- Ki talál ki ilyen baromságokat? - forgattam meg a szemeimet látványosan. - Már ne haragudj Niall, de előbb nézem ki belőled, hogy nem alszol két napig, mintsem azt, hogy alkesz vagy - billentettem oldalra a fejem.

- Mindegy - legyintett. - Hagyjuk a problémáimat. Mi lesz az új cover videóval amit a múltkor véletlen kikotyogtál nekem? - dobott fel egy új beszéd témát mire elnevettem magam.

- Fenébe. Azt hittem elfelejtetted - támasztottam tenyerembe az arcom. - Meglepetésnek szántam...

- Legközelebb ne írj rám miután már ittál - emlékeztetett jó kedvűen kacagva. - Szóval?

- Dio mio /Istenem/ - sóhajtottam fel, Niall pedig kacér mosolyra húzta száját az olasz kifejezés hallatán. Csak remélni tudtam, hogy érti. - Mielőtt eljöttem ide, felvettem a videót - tájékoztattam róla, de ennél többet aztán tényleg nem szándékoztam mondani róla.

- Neked még erre is volt időd? - tátotta el a száját. Somolyogva bólintottam, a srác pedig döbbenten nézett rám.

- Sűrű reggeled volt? - érdeklődtem egy újabbat harapva a csokis kekszbe.

- Az nem kifejezés. Még akkor is állt otthon a bál amikor eljöttem - túrt bele a hajába és kicsit rendezgetni kezdte szőke tincseit. Kíváncsian tekintettem felé miszerint, ha szeretné akkor kimesélheti nekem a reggelét. Jó hallgatóság vagyok. - Az egész úgy kezdődött, hogy hét órakor egy baromi nagy puffanásra keltem fel. Kiderült, hogy az egyik lakótársam lefordult az ágyáról alvás közben. Aztán puffogva kimásztam a konyhába, ahol a másikójuk megitta az utolsó csepp kávénkat is. Ekkor mégjobban pipa lettem, de még mindig ez volt a legkisebb gond otthon. Kábé 10 perccel mielőtt elindultam a harmadik beközölte, hogy véletlenül a másodiknak a fogkeféjével mosott fogat, de ezt már csak akkor vette észre miután végzett. Egy ideig leszartam őket, mert baromi nyűgös voltam, hogy nem ihattam meg a reggeli kávémat, de aztán miután az első kitámolygott a szobájából full másnaposan és még ő is beszállt a vitába, na ott már azt hittem felrobban a fejem - hadarta el a reggelét. - Tudod milyen nehéz három másik sráccal egy fedél alatt lakni? - tette fel a valószínűleg költőire szánt kérdését, hisz jól tudta, hogy még csak sejtésem se lehet a helyzetről.

- Tök jó, hogy beszámoztad a lakótársaidat - kuncogtam fel és bármennyire is próbáltam együttérzőnek mutatkozni, a kelleténél nehezebben ment a dolog. - Hallom nálatok nem unalmas az élet - jegyeztem meg miután nagyjából realizáltam a mondandóját.

- Nálunk soha - csóválta meg a fejét. - Valami mindig történik. Vagy reggel, vagy este, rosszabb esetben az éjszaka kellős közepén - könyökölt az asztalra. - Néha elgondolkodom, hogy mi lett volna, ha nem cuccolok össze velük...

- Valószínűleg nyugodt mindennapjaid - varázsoltam félmosolyt a számra.

- Igen. Több, mint biztos, hogy így lett volna. De nem szeretem, ha egy nap nem történik valami. Még az is jobb a semminél, ha csak szimplán összeülünk egyet Monopoly-zni. Főleg, ha kettes csődbe viszi egyest. Na akkor aztán futás - röhögött fel. Minden bizonnyal visszaemlékezett egy ilyen esetre, aminek csak elképzelni tudtam a kimenetelét.

Niall hosszasan nevetve bámult ki az ablakon, közben próbálta elfojtani a jó kedvét, legalább csak annyira, hogy újra beszélgetni tudjunk. Türelmes mosollyal a szám sarkában vártam, hogy lecsillapodjon, közben bele-bele kortyoltam a nap indító koffeinbe és szépen lassan megeszegettem a sütit is, hogy legyen valami a gyomromban a folyadékon kívül.

- Ne haragudj - fújta ki hosszan a levegőt, levakarhatatlan vigyorral az arcán. - Jó pár hónapja történt az incidens, de még mindig nem tudtuk feldolgozni - világosított fel, hogy miért is nevetett ennyire.

- Publikus sztori? - emeltem rá a tekintetemet.

- Egyébként az, de ezt majd inkább egy nyugis, ember mentes környezetben mesélném el, mert nem kizárt, hogy nem folyna ki a könnyem a röhögéstől - figyelmeztetett előre.

- Jesszus - csodálkoztam. - Hát mostmár elképzelésem sincs arról, hogy mi történhetett.

- Szerintem minél később tudod meg, annál jobb - biccentett, majd pedig legurította torkán az utolsó korty kávéját is. - Hidd el nekem. Ez a bagázs nem százas.

- Te is beletartozol - mosolyogtam felé ártatlanul, jelezve neki, hogy magát is belesorolta.

- És nem egyértelmű, hogy én is kissé dilis vagyok? - dőlt hátra a széken.

- Meg őszinte - kacarásztam az orrom alatt. - Járunk egyet? - kérdeztem miután láttam, hogy elfogyott az utolsó falat sütije is.

- Kettőig ráérek - bólintott helyeselve, miszerint benne van a sétában.

- Egyetem? - pakoltam össze magam után a tányért és a kávés csészét.

- Nem éppen. Megyek zongorázni - avatott be a délutáni programjába.

- Elkezdtél zongorázni? - lepődtem meg. - És nem is szóltál?

- Meglepi? - tárta szét a kezeit kínos vigyorral.

- Horan - ráztam meg a fejemet. - Mindig tudsz valami újat mondani...