dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°22°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Louis úgy rángatott fel az emeleti vendégszobába, hogy a lépcsőn majdnem orra is buktam. A botladozásomat valószínűleg Miano apukája sikeresen végig nézhette, úgyhogy remélem a srác miatt most elkönyvelt magában teljesen szerencsétlennek.

A helyiségbe érve, Lou behajtotta mögöttem az ajtót, a következő pillanatban pedig fel is kenődtem rá. Louis homlokán mély ráncok jelentek meg, ahogy kérdőn nézett rám; tekintetéből adódóan minél hamarabbi választ várt.

- Oké, Lou... Mi a fene? - pislogtam értetlenül, mert komolyan nem tudtam hova tenni a viselkedését. - Ha részeg lennél most kérdőre vonnám a hevességed, de nem vagy részeg szóval... Még így is kérdőre vonom a hevességed! - tártam szét a kezeimet.

- Te meghibbantál? - nyíltak mégnagyobbra a szemei. - Harold, azt mondod nekem, hogy te biztosan nem fogsz odaállni Colie elé, hogy elmondd neki az érzéseidet, mert Niall így, meg Niall úgy.. Erre elénekled ezt a számot?! Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a szemébe mondanád, hogy szerinted veled kellene inkább lennie, mintsem vele? Megsúgom. Sokkal - billentette oldalra a fejét csípőre tett kezekkel.

- Nem hibbantam meg - védtem magamat azonnal. - Elénekeltem egy számot. Mi olyan rossz ebben? Ő is énekelt.

- Igen, de ő nem arról, hogy jobb lenne, ha xy vele lenne és nem mással - lépett hátrébb, én pedig fellélegezve engedtem kicsit a tartásomon. - Ráadásul rá is néztél. Hova lett az agy a koponyádból?

- Ott van ahol eddig, Lou. Ne csinálj már ekkora ügyet belőle - forgattam meg a szemeimet.

- Tudod miért foglalkozom csak ezzel a témával ennyire? - vonta fel a szemöldökét, tőlem viszont csak egy kérdő pillantást kapott. - Mert nem akarom, hogy koppanj és, hogy összevesszetek Niallel... Szerinted tényleg jó lenne, ha ti ketten majd úgy mozognátok a lakásban, hogy rá se néznétek egymásra, mert kábé rosszul lennétek a másiktól? Nekem nem lenne gyomrom hozzá. Ahhoz, hogy a ti ellenségeskedéseteket nézzem - vágta zsebre a kezeit. - Lelket pátyolgatni sem akarok. Legyen az bármelyikőtöké. Úgyhogy könyörgöm - nézett felém komolyan. - Ne csinálj meggondolatlan dolgokat...

- Nyugodj meg - helyeztem a vállára a jobbomat. - Nem lesz gáz. Ha elkezdenének komolyodni a dolgok közöttük, én leteszek róla. A hátam közepére nem kívánom, hogy összekapjunk Niallel, bármi vagy bárki miatt. Hidd el, hogy nem az a célom, hogy magamra haragítsam a szöszit - lépkedtem az ágyneműkhöz, Louis pedig célba vette a huzatokat.

- Nem gondolkodtál már azon, hogy beszélj Niallel arról, hogy mi a helyzet? - hajtogatta szét az egyik párnahuzatot. - Mármint nem a te helyzetedről - vágta rá miután meglátta az elkerekedett szemeimet. - Az övéről. Hogy mit érez, hogy érez, esetleg mik a tervei - ragozta. - Mégiscsak te ismered őt a legrégebb óta közülünk, valszeg neked előbb megnyílik ilyen téren.

- És nekem mi jó származna abból, ha elregélné, hogy totál odáig van a lányért? - tartottam felé a párnát, hogy belebujtathassa az ágyneműhuzatba.

- Hát figyelj.. Ha elmesélné az álláspontját legalább tudnád, hogy mennyi esélyed van. Vagy, hogy egyáltalán van-e esélyed - ecsetelte. - Colie egy nagyon aranyos és értékes ember. Nem az egódat akarom ezzel növelni, bár lehetséges, hogy rád férne - küldött felém egy átható pillantást. - De szerintem inkább vagy te hozzáillő, mintsem Niall

- Megmelengeted a lelkem Lou - mosolyogtam rá.

- Ó te... Nem kell azt melengetnem nekem - röhögött fel. - Colie a puszta létezésével teszi ezt, úgyhogy az én szavaimnak szinte értelme sincs.