dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°36°

- Én mondom neked apu, ez a faszi marha para.. - panaszkodtam a telefonba.

Már túl voltunk a javarészt kínos csendben eltöltött vacsorán, apa pedig a lelkemre kötötte, hogy fel kell hívnom őt lefekvés előtt. Harry elugrott tusolni míg én megejtettem a telefont és már vagy tíz perce ecseteltem a vonal túlsó végén lévő férfinek, hogy mennyire nem bírom ezt az Elviot vagy ki a fenét.

- Nemár. Ennyire biztos nem rossz... - sóhajtotta értetlenül.

- De. Nagyonis - forgattam a szemeimet látványosan.

- Biztos nem azzal van a bajod, hogy édesanyád túllépett? - érdeklődött mindentudó hangsúllyal.

- Száz százalék - vágtam rá. - Nem érdekel, hogy van valakije. Az érdekel, hogy a pasas 'apukettőpontnullát' játszik - vágtam hátra magam az ágyon. Megint sikerült másodpercek alatt felhúznom magam és már csak azon imádkoztam, hogy apám ne kezdjen el győzködni, hogy Elvio jófej, mert valószínűleg a falba verem a fejem, ha az ő pártját fogja.

- Harry ott van? - kérdezte, nekem pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm. Nem értettem, hogy miért keresi Harryt, mikor én itt a problémáimról magyarázok neki.

- Fürdik - feleltem. - De lassan gondolom végez, mert egy ideje már bent van - vontam vállat, mintha ezt ő is láthatná.

- Akkor, ha kijön mondd meg neki, hogy én üzenem; csináljon veled bármit, csak nyugtasson le, mert tudom, hogy képes lennél anyád új pasijához hozzávágni bármit ami a kezed ügyébe kerül, ha netán túlságosan eldurranna az agyad.

- Ha-ha-ha - tagoltam. - Ilyen agresszívnak nézel? - puffogtam, s annyira sikerült elmerülnöm a gondolataimban, hogy szinte észre sem vettem, amint Harry leült mellém az ágyra. A tömény férfi tusfürdő illata azonnal az orromba kúszott, ahogy közelebb fészkelődött hozzám. - Figyelj csak... Elismételnéd amit nekem mondtál? - hangosítottam ki a készüléket.

- Harry? - érkezett a hang a túloldalról.

- Szép estét - köszönt a göndör lelkesen.

- Na figyusz. A lányom vérnyomása az egekben és valami olasz maffiózóról dumál nekem, úgyhogy csinálj vele valamit kérlek, mert még a végén felrobbantja a házat mindennel és mindenkivel együtt - magyarázta hevesen.

- Megteszek mindent ami tőlem telik - bólogatott Harry. Gondolom ezt nekem szánta, mivel csak én láthattam ugyebár.

- Ha nem jön össze semmi, üsd ki azt hadd aludjon - nevette el a mondat végét.

- Sosem bántanám Mianot - vágta rá kertelés nélkül.

- Hallod ezt apu? Harry legalább szeret és érdekli, hogy mi van velem - szóltam gúnyosan.

- Aludnotok kellene fiatalok - terelte a témát egyből. - Nic, szívem pihenj egyet, hátha holnapra kialszod magadból a gondjaid..

- Kétlem, de ahogy óhajtod - sóhajtottam fel. - Szeretlek apu.

- Én is szeretlek Kincsem - suttogta. - Jó éjszakát nektek!

- Jó éjt - búcsúztunk egyszerre a göndörrel, majd a piros ikonra nyomva, bontottam a hívást.

- Nem kellene ennyire felhúznod magad - karolta át a vállamat, ezzel is közelebb húzva magához. - A stressz árt a szépségednek - motyogta a hajamba.

- Ez badarság - hajtottam a fejemet a mellkasára. - Amúgy sem vagyok szép, nem tud minek ártani...

- Ezt meg sem hallottam, jézusom - döbbent le. - Te mikor szoktál tükörbe nézni? - vizslatott tágra nyílt szemekkel.

- Szépnek tartasz? - kérdeztem zavartan, talán még sikerült is belepirulnom.

- Mindenki annak tart - tűrt egy hajtincset a fülem mögé.

- De engem az érdekel, hogy te mit gondolsz - erősködtem tovább.

- Bajok lennének a látásommal, ha nem tartanálak annak Mia - húzódott halvány mosoly a szájára. A szívem hatalmasat dobbant és félő volt, hogy talán kiugrik a helyéről. Éreztem, ahogy arcomra erős pír kúszik, ajkaim pedig zavart mosolygásra görbülnek. Valóban nem érdekelt, hogy más szépnek tart-e. Ha a göndör szerint az vagyok, akkor ez biztos így van. Mert az ő szavának feltétel nélkül hiszek. Eddig is hittem, s ez most is így van. Nem tudom hogyan, de egészen rövid idő alatt belopta magát a szívembe, pedig igazából nem is nagyon csinált semmit. Csak élt és létezett, ennyi pedig bőven elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet.

- Annyira hálás vagyok, hogy eljöttél velem - suttogtam néhány csendes másodperc után, ujjaimmal pedig a bőr karkötőt kezdtem el piszkálni a kezén, amit még a vásárban vett a nap folyamán.

- Megkértél rá, én pedig szívesen tettem - nyomott lágy csókot a fürtjeim közé. - Kezd lenőni a hajad - állapította meg, mire egy hangos kacaj hagyta el a számat.

- Ha hazamegyünk befestem - böktem oldalba. - De befestheted te is, ha akarod..

- Asszem' kihagyom. Nem biztos, hogy megköszönnéd a végeredményt - nevetett legyintve egyet.

- Akkor majd jössz és szórakoztatsz közben - vontam vállat. - A hajfestés marha unalmas tud lenni, ha nincs társaságod - magyaráztam.

- Majd zenélek neked közben - cirógatta a vállamat.

- Igenigenigen - lelkendeztem. - Énekelj nekem most. Kérlek - néztem rá bociszemekkel.

- Mit énekeljek? - gondolkozott hangosan.

- Lepj meg - fűztem össze ujjainkat, majd türelmesen pillázva vártam, hogy énekelni kezdjen. Imádtam a hangját, különlegesnek tartottam. Igyekeztem minden alkalmat megragadni amikor énekelt. Angyali volt a fiú, angyali hanggal, én pedig egy marha szerencsés földi halandó voltam.

I can't write one song that's not about you

Can't drink without thinking about you

Is it too late to tell you that

Everything means nothing if I can't have you?

Szerettem ezt a számot, sokszor hallottam már a rádióban és mindig szoktam rá táncikálni - ha volt rá lehetőségem -, de Harry szájából, az ő hangján ez teljesen más volt. Halk, rekedtes hangján szinte újnak hangzott a zene és ez nagyon megfogott.

Lehunyt szemekkel hallgattam a fiút, míg ő közben a hajamat és a hátamat simogatta. Kellemes volt és azt kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Olyan jól éreztem magam mindig a srác társaságában és tényleg mázlistának tartottam magam amiért a baráti társaságába tartozhattam. Nem hinném, hogy olyan sok embert nevezhet a barátjának, igazából Nialléken kívül nem is ismerek senkit, de nem gondolom, hogy csak ők lennének Harrynek.

Fogalmam sincs mikor aludhattam be, csak azt vettem észre, hogy egyre tompábban hallom az éneklést, az álomképek pedig ezzel egyidőben kezdenek bekúszni az elmémbe. Nyugodt álmom volt. Harryvel lent voltunk a tengernél és rengeteget nevettünk. Végig fürödtük a napot és még az sem érdekelt minket, hogy a napsugarak leégették a bőrünket. Naplementéig maradtunk, s kézenfogva sétáltunk a homokban, miközben langyos szellő szárítgatta a sósvíztől összeragadt hajunkat. Mosolyogtam. Nem tudom, hogy csak az álmomban, vagy a valóságban is felfelé görbültek az ajkaim, de én mosolyogtam. Nem akartam felébredni, nem akartam, hogy reggel ki kelljen kelnem az ágyból, hogy aztán kint összefussak anyámmal és a palijával. Most olyan jó volt. Végtelenül kellemes és végtelenül nyugodt.