dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°30°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Ahogy Niall ágyán ücsörögtem miközben a fiúra vártam, próbáltam minden rossz gondolatomat elhessegetni. Igyekeztem elvetni azokat az opciókat amiknek a vége az lenne, hogy mi összekapunk vagy ő besértődik, netán valami ehhez hasonló. Utáltam a gondolatát, hogy a beszélgetésünk így is végződhetne, így hát próbáltam arra törekedni, hogy minél nagyobb esély legyen arra, hogy jó végkimenetele legyen a társalgásunknak.

- Itt vagyok - szelte át egy pillanat alatt a szobáját, kezében egy nagy zacskó chips-szel és egy félliteres kólával. - Kérsz? - nyújtotta felém a sajtos rágcsát, de én csak a fejemet rázva jeleztem, hogy most kihagynám a nassolás lehetőségét. - Komolynak tűnsz. Baj van? - vonta fel a szemöldökét érdeklődve, majd törökülésbe fészkelte magát velem szemben.

- Van itt valami amiről már egy ideje beszélni akartam veled - ejtettem az ölembe a kezeim miután vettem egy mély levegőt és összeszedtem minden bátorságomat ahhoz, hogy elmondjam neki a szitut.

- Úristen Harry, legutóbb Nic beszélt így és akkor is levert a víz, hogy valami cseszett nagy hülyeséget csináltam. Ha lehet akkor te ne hozd rám feleslegesen a frászt, nincs kedvem szívinfarktus közeli élményben részt venni mégegyszer - bökött felém egy chips darabbal.

- Oké, nyugi. Nincs gond - emeltem magasba a kezeimet. - Ez inkább olyasvalami amit szeretném, ha tudnál. Igazából nem hiszem, hogy sok mindenen változtathatnál, de azért szeretném, ha tőlem hallanád és nem mástól vagy ilyesmi - tördeltem az ujjaimat.

- Állj le - fogta le a kezeimet. - Te jó ég, ugyanolyan vagy, mint Nic - nevette el magát, mire egy kérdő pillantást vetettem felé. - Ő is ezt csinálta. Ideges volt és az ujjait tördelte. Hagyd abba, árt az izületeidnek.

- Értettem Dr. Horan - küldtem felé egy mosolyt. - Szóval az van, hogy tudnod kell, hogy baromi jó barát vagy és nem terveztem, hogy ez lesz, de van amit nem is lehet eltervezni. Szimplán csak jön és tombol, mint egy hurrikán és felforgat dolgokat és-

- Harry... Kezdek belezavarodni - ráncolta a homlokát erősen koncentrálva. - Mi lenne, ha inkább leegyszerűsítve elmondanád, hogy én is megértsem? Vágom, te szereted csűrni-csavarni a mondandódat, de ha azt akarod, hogy utána ne úgy nézzek rád, mint egy fogyatékos, akkor jobb lesz, ha átfogalmazod a dolgot - dobott a szájába egy újabb adag sós rágcsát.

- Jó.. Öhm - próbáltam meg kinyögni érthetően a gondolataimat. - Van az az érzés, tudod amikor nagyon megkedvelsz valakit, de közben van egy kis bibi a gépezetben ami miatt nem lehetsz az adott emberrel. Nos igen, nemrégiben engem is megtalált ez az érzés és akkor egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Igazából még most sem nagyon. Talán gyáva vagyok vagy csak nem akarom elrontani a kialakult barátságot. Nem is tudom igazán, hogy mi az oka a tehetetlenségemnek.. - harapdáltam a szám szélét.

- Szerelmes vagy? - törölte a morzsás kezét a nadrágjába. Kultúrált, mint mindig.

- Azt hiszem - bólintottam rá a feltevésére.

- Ki a szerencsés? - vigyorgott fülig érő szájjal. Reméltem, hogy a mosolya ugyanilyen őszinte és hatalmas lesz azután is, hogy megtudja kiről van szó.

- Na ez az. Valahol itt jön a bökkenő - húztam el a számat.

- Csak nem egy elérhetetlen rózsaszálba szerettél bele? - pimaszkodott. Örültem a jókedvének és azt akartam, hogy ez így is maradjon, mert biztos a fejemet verném a falba, ha valamit elrontanék ezzel az egésszel.

- Annyira nem elérhetetlen... - támasztottam meg a fejemet a tenyeremben.

- Miért titokzatoskodsz ennyire? Nem azt mondtad, hogy szeretnéd, ha tudnék róla? - bontotta fel a kóláját, ami hangos szisszenéssel kezdett habzani és csoda, hogy nem folyott ki az üvegből Niall ölébe.