dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°20°

Nagyon vártam már ezt a napot. Körülbelül egész héten a péntek estére készültem. Bevásároltam, takarítottam, pakoltam és szervezkedtem apával, valamint a négy sráccal. Egyik nap ugyanis beugrott, hogy azért mostmár egész elfogadható idők járnak, esténként nem fagyunk szét és mostanában az ég is elég tiszta, szóval tarthatnánk egy esti grillezést nálunk a kertben. Persze a fiúk azonnal belementek, főleg miután meghallották, hogy kaja is lesz, úgyhogy már csak az időpontot kellett megbeszélni ami mindenkinek megfelel. Az pedig mára esett.

Azért is vártam ennyire ezt a napot, mert utóljára akkor hívtam át barátokat amikor még Torinóban laktunk. Itt Angliában nem sok barátom volt, legalábbis nem azok az igazi barátok akiket szívesen áthívtam volna magamhoz egy teljes éjszakára, hogy aztán végigbeszélgessük az alvásra szánt időnket. A suliba is nehezen illeszkedtem be annó, főleg azért mert akkor még nem beszéltem annyira jól az angolt, mint kellett volna. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy tudtam angolul, de az akcentusom pletyka tárgyává vált az osztályomban, ez pedig eléggé befolyásolta a barátkozásomat a többiekkel. Mindenkinek megvolt már rólam a véleménye még az előtt, hogy egyáltalán rendesen megismertek volna, nekem pedig elég nehéz volt megváltoztatnom bennük a rólam kialakult képet.

- Mikor is jönnek a fiúk? - támaszkodott meg apu az ajtómban.

- Úgy fél órán belül itt lesznek - feleltem felé sem nézve és folytattam a szekrényemben turkálódást.

- Mit keresel annyira? - érdeklődött.

- Ruhát - húztam elő egy narancssárga pulóvert.

- Miért? Az nem jó ami most rajtad van? - vonta fel a szemöldökét végignézve közben az öltözékemen.

- Szerintem jobb, ha a Minnie egeres pizsama felsőmet átveszem a srácok előtt - magyarázkodtam, mire megértően bólintott egyet. - Bár lehet valamelyiküknek tetszene.. Sőt, lehet mindegyiküknek tetszene. De inkább hagyjuk.

- Lent leszek a konyhában, ha kellenék - mutatott a lépcső felé.

- Szerintem pár perc és lemegyek én is - dobtam az ágyra a pulcsit.

- Jól van - húzta be maga mögött az ajtómat.

A szekrénybe visszapakolásztam a ruhákat amiket kivettem, de végül úgy döntöttem, hogy nem hasznosítom, majd felkaptam magamra a választott pulóvert, hajamat pedig felfogtam egy kisebb copfba. Miután a szobámban kinyílvánítottam a végleges rendet, utam a szemközti helyiségbe vezetett. Egy kisebb szoba volt megtalálható a sajátomon kívül az emeleten, amit igazából nem sok mindenre használtunk eddig, maximum bepakoltunk néhány dobozt, meg itt tároltuk a régi kanapénkat és egy komódot. Most azonban eljött az ideje, hogy hasznosítsuk a teret valami értelmesebbre is. Mivel a srácok az éjjel itt alszanak ezért a nagynénéméktől megszereztük a már nem használt matracukat, valamint lenyitottuk a kanapét és így már kényelmesen el is fognak férni.

A redőnyt felhúzva engedtem be a napsugarakat a szoba területére, majd az ablakot kitárva, kicsit átszellőztettem a helyiséget miközben betoltam a kanapénkat a falig, a matracot pedig az azzal szemközti sarokba fektettem el. Remélem a fiúknak nem lesz gondjuk azzal, hogy együtt kell aludniuk mivel tudom, hogy a pasik elég kényesek tudnak lenni ilyen téren. Ha valamelyiknek nem tetszik majd, az a földön alszik.

- Mit kell segíteni? - szökelltem a konyhába ahol apa éppen a húst vette elő a hűtőből.

- Ó, de jó, hogy jössz - csúsztat elém egy vágódeszkát. - Én bepácolom a húst, te addig felszelnéd a zöldségeket?

- Persze - húztam ki a fiókot egy megfelelő kés után kutatva.

- Van itt paprika, paradicsom, uborka. Valahova leraktam a cukkinit is - kapkodta a fejét.