- Anyaa! Nini azt mondta, hogy itt menj le - mutogatott ki Damien az ablakon.
- De a gps azt mutatja menjek tovább - bökött a készülékre.
- De Nini már járt ott egy párszor és tudja merre kell menni - beszéltem magamról E/3-ban. - Itt fordulj vissza - intettem a következő lámpa felé.
- Biztos? - ráncolta a homlokát Moni miközben bizonytalanul kitette az indexet.
- Biztos - válaszolta helyettem a kisfiú.
- Ahogy mondja - bólogattam helyeslően.
Tizenegy óra környékén jártunk és Harry valószínűleg már vagy öt perce a ház előtt álldogállt, arra várva, hogy végre megérkezzünk, felvegyük és induljunk is tovább a játszóházba. Most, hogy a nagynéném irányt tévesztett, újabb másfél, talán két perc várakozásra lett ítélve, én pedig úgy döntöttem, hogy mostmár dobok neki egy üzenetet mielőtt meggondolja magát, hazamegy és soha többet szóba se áll velem.
Max két perc és ott vagyunk. Nincs para, csak Monica szeret nem rám figyelni :/ Bocsesz
Nem gond. Türelmes ember vagyok - H
- Oké, visszafordultam. Most? - tekintett felém egy pillanatra.
- A következőn le jobbra - informáltam. - Aztán az utca vége előtt az utolsó ház baloldalt. Eltéveszteni nem tudod, mert Harry ott fog állni előtte. Sőt, már jó pár perce ott ácsorog, szóval...
- Jó, tudom. Legközelebb hallgatok rád - sóhajtotta, miközben lekanyarodott az adott utcán.
- Na ugye - biccentettem félmosollyal a számon.
- Ooott! - zsongott be Dames amikor meglátta Harryt a járdán, egyik lábáról a másikra billegve. - Anya állj meg - rikkantotta, Moni lehúzódott az út szélére, én pedig kippattanva a kocsiból, azonnal a sráchoz siettem.
- Szia - álltam meg előtte felnézve rá. Törpének érzem magamat mellette.
- Szia - villantotta meg gödröcskés mosolyát.
- Bocsi, hogy megvárakoztattunk - húztam a számat, majd lábujjhegyre emelkedve, ölelésbe vontam.
- Ne viccelj már - fonta körém karjait. - Egy játszóházért bármennyit várok - poénkodott, mire halk nevetés hagyta el a számat.
- Dames már nagyon vár - biccentettem a kocsi felé, amiből az említett fiú izgatottan pillantgatott ki Harry felé. - Hova szeretnél ülni?
- Jó lesz nekem a kópé mellett - lépett közelebb a járműhöz.
- Ha neked jó, nekem is jó - vontam vállat mosolyogva, majd megkerülve az autót, a sráccal egyidőben pattantam be a többiekhez.
- Sziasztok - köszönt a göndör.
- Szia Haarryy - virult az unokatestvérem.
- Nagyon örülünk, hogy velünk tartasz. Damien addig nyaggatott, hogy muszáj voltam megkérdeztetni Nic-kel, hogy eljössz-e - kémlelte a fiút Monica a visszapillantóból.
- Szívesen fogadtam az ajánlatot. Legalább nem otthon hallgatom a hangzavart - tűrt a füle mögé egy göndör fürtöt.
- Már megint min ment a vita? - forgattam a szemeimet kuncogva.
- Tegnap Liammel palacsintát sütöttünk és pont maradt mindenkinek mára még egy, de mire felkeltünk Niall bekajálta az összeset - kötötte be az övét.
YOU ARE READING
dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔
Fanfictionharry styles fanfiction nicole damiano, 20 harry edward styles, 21 "- drága miano! - olvastam fel hangosan a köszöntést. a torkomban érezni kezdtem azt a bizonyos gombócot, amint felismertem a kézírását. muszáj voltam leülni, mert ha tovább ácsorogt...