dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°19°

ʰᵃʳʳʸ ˢᵗʸˡᵉˢ

Csak ültem a szőnyegen, hátamat az ágynak vetettem, szemeimet pedig lehunytam miközben egy félkész dalszöveget énekelgettem újra és újra, bízva abban, hogy elkap az ihlet és ki tudom majd egészíteni a dalt.

I hope you can see, the shape that I'm in

While he's touching your skin

He's right where I should, where I should be

But you're making me bleed

Woman...

Ez így mind szép és jó, azonban kevés. Egy teljes zeneszámhoz nem elég egyetlen verse, egy pre-chorus meg egy chorus rész. Egyáltalán nem elég...

- Ó, te dalos pacsirta, hát énekkel vársz haza? - érkezett a hang a nappali irányából. - Mivel érdemeltem én ezt ki? - tárta szét a kezeit a folyosó végén, pontosan a szobámmal szemben állva.

- Nem is tudom Lou, de ha így folytatod többet nem hallatom a hangomat amikor itthon vagy - tápászkodtam fel a földről.

- Kár lenne érte - húzta el a száját. - Na, mit énekelsz? - kérdezte egy öklözés után.

- Igazából... Még nincs címe - vakargattam meg az államat.

- Na majd én adok neki. Mutasd a szöveget - nyújtotta ki felém a kezét, ezzel jelezve, hogy adjam oda neki a noteszemet.

- Még nincs befejezve - fűztem hozzá miközben átnyújtottam a jegyzeteimet.

- Te Harry... Biztos nincs neked múzsád? - vakargatta a halántékát. - Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem egy éjjeli álomból inspirálódva írtad - indult meg a szobájába, hogy lepakolhassa a cuccait.

- Már megint itt tarunk? - sóhajtottam fel.

- Itt bizony - bólintott. - Na ülj csak le. Szerintem lenne mit megbeszélnünk - intett az ágya felé.

- Szerintem nincs mit megbeszélnünk - csóváltam meg a fejemet.

- Harold - köszörülte meg a torkát. - Ha kell kikötözlek az ágyamhoz az egyetem egyen-nyakkendőjével. Istenemre mondom, hogy jól tudok csomót kötni, úgyhogy nagyon szeretném, ha elkezdenél beszélni. Mert bár lehet, hogy nem én vagyok a legjobb hallgatóság, több ok is van arra, hogy miért nekem kellene elmondanod az elmondanivalót - tette csípőre a kezeit.

- Hűha. Több is van? - billentettem oldalra a fejemet kérdőn.

- Nos, van - bólogatott. - Először is: Én vagyok itthon az egyetlen. Aztán másodszor: Tudom, hogy én vagyok a legjobb barátod, ne is tagadd. Harmadszor: Ismerlek, mint a tenyeremet, Végül pedig negyedszer: Ha a megérzéseim nem csalnak - márpedig nem szoktak csalni - akkor ez egy olyan téma amit nem feltétlenül Niallel kellene kivesézni, hiába ismered őt a legrégebb óta közülünk - sorolta az érveket. - Jól sejtem?

- Cseszd meg Tomlinson - ültem le az ágyára egy nagy sóhaj mellett. - Utá-

- A-a. Ki se mondd - emelte meg a mutatóujját miközben lehuppant a babzsák fotelébe. - Szóval, hogy is van ez? Mi a helyzet Colieval?

- Honnan tudod, hogy róla van szó? - vontam fel a szemöldökömet.

- Van szemem Harry. Két szép kék - dicsérte magát. - Na meg hát hülye sem vagyok azért - fűzte hozzá. - És, mint azt mondtam: Ismerlek.

- Jó, de... Ennyire feltűnő? - néztem felé félve, mert ha ő észrevette, hogy Nicole nem csak egy átlagos lány számomra, akkor akár Niall is észrevehette már.