dear miano ⁽ʰˢ⁾ ✔

°21°

- Ah istenem, ez valami kibaszott jól esett - paskolta meg Louis a hasát, ezzel jelezve, hogy tele ette magát.

- Lou - tekintett felé Harry felvont szemöldökkel.

- Ó bocsánat. Nem káromkodtam - emelte magasba a kezeit.

- Engem nem zavar - mosolyogtam felé, pengetve közben néhányat a gitáromon. - Én is szoktam csak én olaszul - fogtam le az első akkordját egy random számnak ami éppen eszembe jutott.

A vacsoránkat kint a hátsó teraszon ülve fogyasztottuk el és már elég sötét volt ahhoz, hogy az első csillagokat látni lehessen az égen. Nem volt még olyan hűvös, sőt egész kellemes idő volt, ezért döntöttünk úgy, hogy kint maradunk még és beszélgetünk, zenélgetünk meg jól érezzük magunkat.

- I had a dream - kezdtem el halkan énekelni, mire a fiúk készségesen abbahagyták a csevelyt és minden figyelmüket átirányították rám. - I got everything I wanted - folytattam a dalt miközben vetettem néhány pillantást a srácokra.

Tekintetemet először Niallre vezettem, aki mosolyogva figyelt minden hangra és mozdulatra. Következőnek Louis arca ragadta meg a figyelmemet, aki ugyan próbálta elfojtani a vigyorát, nem feltétlenül sikerült neki, ez pedig engem is mosolygásra késztetett. Harmadiknak Liam felé néztem, akinek most először volt alkalma hallani az énekhangomat - legalábbis élőben biztos, azt nem tudom, hogy látott-e feldolgozásokat a youtubeon - és úgy láttam, hogy tetszik neki amit hall. Utolsóként pillantottam Harryre, mert bevallom nagyon kíváncsi voltam a reakciójára és amikor megláttam őt, kissé meg is lepődtem. A göndör lehunyt szemekkel nézett maga elé, néha vett mély lélegzetet vagy kicsit megemelte a fejét az ég felé, de összességében csukott szemmel élvezte a műsorom. Szerettem volna belenézni smaragdjaiba, hogy kiolvashassak belőlük valamit, de nem tudtam, így inkább csak lenéztem a gitárom húrjaira.

It might've been a nightmare

To anyone who might care

Thought I could fly

So I stepped off the Golden

Nobody cried

Nobody even noticed

I saw them standing right there

Kinda thought they might care

Ha az meghökkentett, hogy Harry hogyan hallgatja az éneklésem, akkor nem is kell mondanom, hogy milyen gyorsan kaptam fel a fejemet a gitáromról amikor meghallottam, hogy a szöveget dúdolja. Nem gondoltam volna, hogy esetleg ismeri ezt a számot. Persze rádiók elég sokat játsszák. Lehet, hogy ott hallotta és megmaradt neki, de az sem kizárt, hogy teljesen máshonnan ismeri. Mindenesetre nem vetem meg érte, sőt igazából örülök is, hogy valaki legalább ismeri és nem csak úgy a semmibe énekelek.

- If they knew what they said would go straight to my head - csatlakozott be Harry a végére. - What would they say instead?

Az utolsó hang után mind tapsolni kezdtek, de engem csak Harry érdekelt. Olyan csodás hangja van, hogy az valami elképesztő. Nem is értem, hogy hogyan nem hallhattam még idáig. Hogyan tudtam eddig létezni nélküle? Elvarázsolt, egyetlen szempillantás alatt és már éreztem a torkomon a csomót, amit sehogy sem tudtam lenyelni. Hallani szeretném még. Ennyi nem volt elég...

- Jó, elég srácok - nevettem el magam halkan miután még mindig csak tapsoltak. - Most ti jöttök - nyújtottam ki magam elé a hangszert, ezzel jelezve, hogy aki akarja vegye el és kezdjen neki egy dalnak, ám egyikük sem moccant meg. Szerintem mind azt várták, hogy majd a másik elkezd dalolni, ő meg majd csendben hallgatja és élvezi, hogy éppen semmi dolga. - Nemár - noszogattam őket.