| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

V.

| Kit szeretsz a világon a legjobban? |

-Élvezted? – kérdezi Loki. Hallom a hangján, hogy vigyorog. Már a cellában ülök. Odin kiszabta, hogy a szökési kísérletem miatt itt kell töltenem az éjszakát is, aztán visszamehetek a szobámba. Mivel a két cellát csak egy sárgás fal választja el, így mind a ketten neki vetjük a hátunkat, így ugye egymásnak háttal ülünk a földön.

-Ha tudnád, mennyire – válaszolom. – Legközelebb megkérem, hogy velem gyere és te is élvezhesd.

-Inkább a halál – fintorodik el. Válaszát hallva felnevetek. – Segítesz nekik?

-Nincs nagyon más választásom – vonok vállat, persze ő ezt nem látja. – Megmutatta a próféciát is. Kicsit fura érzés volt, sőt még mindig az.

-Ha te kellesz, akkor te kellesz – mondja Loki. – Nem fognak elengedni, míg be nem teljesíted a próféciát.

-Azért feladtam Odinnak a leckét – nevetek fel halkabban. Loki nem válaszol, gondolom várja, hogy folytassam. – Meg kell keresnie a kulcsot a Tükör ilághoz. Mivel az itteni nem az igazi – itt Loki hümmög egyet. De mivel többet nem présel ki a száján, folytatom. – Illetve egy eddig üres lapon megjelent egy rajz és egy felirat.

-Hogy? – lepődik meg Loki.

-Megjelent rajta a Főnix, illetve egy kék folt – válaszolom. – Illetve az volt alá írva, hogy Tűz és jég együttese.

-Az eddig is ott volt – komorodik el Loki.

-Odin és Thor is azt mondta, hogy eddig az az oldal üres volt.

-Odin már öreg, nem emlékszik mindenre – szólal fel gúnyosan a csínytevések istene. – Thor meg nem olyan, aki sűrűn olvassa a könyveket.

-Thorral nem lepsz meg - vallom be.

-Ő inkább harcolni szeret.

-Mégis be tudtam neki húzni az este, mikor megpróbáltam megszökni – vonok vállat.

-Behúztál Thornak? – nevet fel meglepetten Loki.

-Igen – válaszolom, mire hangos nevetésben tör ki. Megmosolygom.

-Tele vagy meglepetésekkel – mondja még mindig nevetve.

X

-Kérdezhetek valamit? – fordulok Loki felé, aki már az ágyán ülve olvas.

-Hajrá – morogja, de közben le se veszi a szemét a könyvről.

-Kit szeretsz a világon a legjobban? – kérdésem után zavartan összevonja a szemöldökét, majd rám is néz.

-Ez könnyű – csukja be a könyvet. – Magamat – válaszát hallva megforgatom a szemem.

-Komolyan?

-Mit vártál, mit válaszolok? – nevet fel. – Thort? Vagy a királyt?

-Friggát – válaszommal meglepem.

-Nem veled akarok erről beszélni – nyitja ki újra a könyvet. – Sőt, senkivel se.

-Nem lehet ennyire jégből a szíved – ráncolom fel a homlokom. Loki erre vet rám egy komor pillantást, de válasszal nem méltat. Megforgatom a szemem, majd az ágyhoz sétálok és a hátamra fekszem. A plafon elég hamar unalmassá válik és most nincs kedvem olvasni. – Mesélj magadról, Loki!

-Mégis minek? – ráncolja fel a homlokát. – Egyáltalán miért beszélünk?

-Mert a szemben lévő behemóttal attól tartok nem értenék szót – pillantok az említett lényre, majd vissza a plafonra.