| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XXI.

| Hagyjuk az egészet |

Belépve a tus alá, megnyitom, majd hagyom, hogy előbb a jéghideg víz elérjen. Szépen lassan kezd melegedni, míg megfelelő hőmérsékletű nem lesz a számomra. A vízsugár alá nyomom a fejem. Majd egy perc után megfordulok és hagyom, hogy vizes legyen a hajam. Hátra simítom.

Rengeteg minden kavarog bennem. De tényleg. Rengeteg.

A gyász még mindig erősen körbe öleli a szívem. Bár ez még normális, hiszen tegnap kaptam a hírt. A bátyám halott. Érzem, ahogy a könnycsatornám megtelik azzal a bizonyos sós folyadékkal. Sűrűbben kellett volna meglátogatnom. Elbasztam. És már nem javíthatok ezen. Megszédülök a gondolattól, a gyásztól, a bűntudattól. Megtámaszkodom a zuhanyzó üvegén. Veszek pár mély levegőt, próbálok nyugalmat parancsolni magamra. Elengedem az üveget, melyen ott marad a kéznyomom. Fel se tűnt, hogy olyan forró víz alatt állok, ami ekkora gőzt szült ilyen rövid idő alatt.

Le kell jutnom a Földre. Lizhez és a lányokhoz. Le fogok menni!

Ismét a forró víz alá nyomom az arcom. Próbálom összeszedni magam, és felkelni. Lehet jobb lenne a hideg víz. De most nincs kedvem hozzá. Elzárom, majd kilépek és elkezdek szépen lassan megtörölközni.

A tegnap estét se nagyon értem. Mármint igazából csak azt nem, hogy miért képzeltem be az utolsó két mondatot. Loki csókjára vágytam volna? Dehogy! A tetőn történtek után szünetre van szükségem. Bár nem mintha kérnem kellene, hiszen semmi se történt. Vagyis de, csak felindulásból. És az nem olyan. Vagy tévedek? Nem, nem tévedek. Vannak fontosabb gondjaim is. Azonban azt be kell vallanom magamnak, hogy tényleg sokszor gondolok rá. Picsába! Nem ez a fontos most Desy, szólok magamra, ez ráér később is. Most azzal foglalkozz, hogy jutsz le a bátyád családjához!

Megtörülközve magamra kapom a ruhámat. Nincs sok kedvem asgardi ruhába bújni, így a sajátjaimnál maradok. Egy kényelmes nadrág és póló. Az erőmnek köszönhetően egy pillanat alatt megszárítom a hajamat. A tükör előtt állva szemügyre veszem fehér hajzuhatagom. Néha még elcsodálkozom rajta. De tetszik. Arcomról nem sikerült leáztatnom a fáradtságot, a fájdalmat.

Miután elkészülök, kilépek a fürdőből és nagy meglepetésemre Loki még itt van.

-Nem mentél el? – kérdezem finoman.

-Úgy gondoltam, most jól jön a társaság – mosolyodik el szomorkásan.

-Őszintén, nem tudom, mi jön most jól nekem – nevetek fel keserűen.

-A családod – zavartan felé nézek.

-Odin megtiltotta, hogy lemenjek.

-Drágám – mosolyodik el. – A csínytevések istenével beszélgetsz éppen. Nem csak a Bifrösztön keresztül lehet lejutni Midgardba – felcsillan a szemem.

-Le tudsz vinni? – szemem könnybe lábad.

-Ha még ezt szeretnéd – bólint.

X

Hogy ne keltsünk feltűnést nem a ház elé érkeztünk. Így most az utcákat járjuk. Gyorsabban sétálok a megszokottnál, minél hamarabb oda szeretnék érni. Amint leértünk, a gyomrom görcsbe rándult. Ideges vagyok és félek. Próbálom leplezni érzelmeimet, de a szememből néha-néha megszökő könnycseppek ezt eléggé megnehezítik. Loki egy szót se szólt, mióta elindultam a helyes irányba. Minél közelebb érünk, annál idegesebb leszek. És annál jobban érzem magam üresnek. Eddig csak tudatták velem, hogy elvesztettem a bátyámat. De most, hogy nemsokára szembe kell néznem azzal, hogy egyedül maradtam. Egyszerűen elmondhatatlan érzéseket vált ki belőlem.